-Elvigyelek?
-Ha nem lenne nagy baj, akkor igen. -a fejét a fiú mellkasára tette.
-Mi az, hogy ha nem nagy baj? Sose baj, így legalább többet lehetek veled. -megfogta Huang állát és felemelte a fejét.
-Rendben. Köszönöm. -elengedte Hunt és leült az asztalhoz. Hun a kész ételt kitálalta maguknak, majd ő is leült és enni kezdtek. Mikor befejezték az evést, elpakoltak maguk után, majd lementek a kocsihoz, beültek, majd elindultak. Mikor a kapitánysághoz értek Huang kinézett az ablakon és meglátta az új fiút akit alárendeltek.
-Ő az új....
-Igen. -vágta rá egyből a választ és az ujjait tördelte. Hun megfogta a kezét és össze kulcsulta az ujjaikat. Huang ideges mosollyal ránézett.
-Gyere. Van egy ötletem. -mosolyogva ránézett és kinyitotta a kocsi ajtót.
-Hé mi? Hun mi a? -Huang is kiszállt a kocsiból, becsukta az ajtót és amikor megfordult a fiú már vele szemben állt.
-Mi a nagy ötleted?
-A kis görcs még mindig figyel? -kérdezte a lánytól. Huang átnézett a fiú válla fölött.
-Igen. Miért kérde...? -alig tudta kimondani amit akart Hun már az ajkára tapadt. Huang alig kapott levegőt a fiú annyira hevesen csókolta. Hun megfogta a fenekét és a kocsinak a motor háztetőjére ültette a lányt, így az új fiú látta, hogy mit csinálnak. Huang nem ellenkezett, így ő is szenvedélyesebben csókolta a fiút. Pár perc múlva megnézte, hogy a fiú ott van-e még. Mivel még mindig őket figyelte Huang eltolta magától Hunt és leszállt a kocsiról, majd visszahúzta magához. Hunnak tetszett amit a lány csinált és tovább folytatták. Huang a fiú alsó ajkába harapott, majd elindult az épület felé. Mikor Huang beleharapott az ajkába kicsit felnyögött, majd a lány elindult és a fenekére csapott. Huang hátra nézett és a fiúra kacsintott, majd tovább ment.
-Szia. -a bejárat előtt álló fiúnak intett, majd bement. Ahogy az irodájába ért leült a székébe és a fejében vissza játszotta ami pár perce történt.
- Huang várlak az irodámban. -szólt a főnöke vissza hozva őt a felhők közül. Huang felállt és az előbb mondott helyre ment.
-Igen főnök? Miért hívatott? -kérdezte miközben bement a helységbe.
-Üljön le. -mutatott az előtte lévő székre. Huang azt tette amit mondtak neki.
-Szóval mi volt az az előbbi incidensed a bejárat előtt? -kérdezte a lánytól.
-Mi mi volt? -kérdezte mosolyogva.
-Huang! Kérem ne hazudjon! -parancsolt a lányra.
-Oh elnézést. Ő csak... ő az én barátom és elköszöntünk egymástól.
-Értem. Még egyszer nem akarok ilyet látni. -parancsolt a lányra aki hirtelen összerezzent.
-Rendben értem főnök. -mondta elszontyolodva.
-Most pedig mennyen és végezze a munkáját. -Huang csak felállt és kiment az irodából. Ahogy az irodájába ért és becsukta maga után az ajtót hátulról neki tolták a falnak és erőszakosan megcsókolták. Huang eltolta magától a fiút és arcon csapta.
-Mit képzelsz magadról? Csak egy nyamvadt újonc vagy aki alattam van.
-Huang hagyd már ezt. Igen tudom újonc vagyok és nincs semmi jogom megcsókolni a felettesemet, de nem tudok neked ellenállni. -ment előre Huang felé.
-Tűnj innen és ne merj még egyszer hozzám érni vagy simán kirúgatlak. -mondta idegesen a fiúnak.
-Rendben. De ezt nem felejtem el. -kacsintott a lányra és közben az arcát fogta, ahol az előbb megütötte. Ki ment a helyiségből a fiú, majd Huang becsapta utána az ajtót. Az asztaláról felvette a fegyverét, eltette és a főnökéhez indult akivel találkozott is.
-Á Huang. Nem tudja, hogy hol van a bátyja?
-Miért? Nem jött be ma dolgozni? -kérdezte.
-Nem nem jött, ahogy az elmúlt pár napban sem. -magyarázta a főnöke.
-Nem tudok róla semmit. -mondta, majd bele nézett a lapokba ami a főnökénél volt. Amikor meglátta a bátya nevét annál a bandánál akiket keresnek és ő is benne van a gyanúsítottaknál Huang hirtelen lesokkolt.
-Huang jól van? -kérdezte tőle a főnöke.
-Persze csak kicsit elgondolkoztam. -válaszolt mosolyogva.
-Rendben. Akkor nézzen meg pár iratot. -nyomta a kezébe egy köteg lapot.
-Rendben. -válaszolta, majd bement az irodájába. Letette az iratokat az asztalára és leült a székébe. Elkezte átnézni, de nem tudott koncentrálni, mert azon a lapon járt a gondolata amin a bátya nevét látta gyanúsítottként. Egész nap az iratokkal foglalkozott, de nem felejtette el amit látott. A munka ideje után is bent maradt, hogy utána járhasson. Bement a főnöke irodájába és rákeresett, majd kinyomtatta magának az adatokat, majd elindult a kijárat felé. Megszólalt a telefonja és felvette.
-Haló.
-Szia Huang, Rima vagyok.
-Oh szia. Miért keresel?
-Csak azért, hogy megkérdezzem, hogy hol vagy.
-Most indulok Hunhoz, még itt vagyok a kapitányság előtt. -mondta, majd megáll.
-Rendben akkor várj meg, mindjárt ott vagyok.
-Nem Rima nem kell, tudok sétálni. -gyorsan tiltakozott.
-Már késő itt vagyok. -Huang oldalra nézett és Rima ott állt mellette a kocsival. Beszállt a járműbe, majd elindultak.
-Szia csajszi.
-Szia Rima. Hogy hogy erre jártál? -kérdezte a mellette ülő lányt.
-Ja csak úgy gondoltam, hogy bemegyek hozzátok kicsit. -magyarázta amikor észre vette, hogy a Huang nem figyel rá.
-Héé figyelsz te rám?
-Mi? Bocsi kicsit elkalandoztam. -fordult Rimával szembe.
-És min? -kérdezte érdeklődve.
-Hát....
-Csak azt ne mond, hogy Hunnal tervezitek a gyereket. -mondta fülig érő mosollyal.
-Mi? De hogy is. -vágta rá egyből. -Már mint most nem, de majd később igen. -magyarázta ki magát Rima előtt.
-Rendben értem én. -kacsintott a lányra, majd megállt. Kiszálltak a kocsiból és bementek a házba. Minden hol le volt kapcsolva a villany kivéve a fürdőszobában.
-Gyere be. Kérsz valamit? -pakoltak le a nappaliban, majd Huang a konyhába ment.
-Narancs levet kérek. -mondta Rima, majd leült a kanapéra. Huang kezében két pohárral ment vissza Rimához és az egyiket oda adta neki, majd leült mellé.
-Nem is mész köszönni Hunnak? -kérdezte mosolyogva.
-Majd ha kijött.
-Jaj. Miattam nem kell vissza fognod magad. Hun sosem tette és te se tedd. -jegyezte meg Rima.
-Hát jó. -oda adta Rimának a poharát, felállt, majd a fürdőszoba felé ment. Lassan benyitott és csöndben be ment. Hun éppen a zuhany alatt volt és hajat mosott. Huangnak eszébe jutott amikor először látta így. A gondolattól megbizsergett. Halkan a zuhanyhoz sétált és kihúzta a zuhany kabint. Belépett és hátulról átölelte Hunt.
-Szia cica. -megfogta a lány kezét.
-Szia Hun. -szorította magához a fiút.
-Mikor jöttél?
-Kb 10 perce, de nem egyedül jöttem. -Hun megfordult és a lányra nézett.
-Ezt, hogy érted?
-Rima is itt van. -Huang ki lépett és a szobába ment. Hun lassan rendbe szedte magát, majd kiment.
-Szia Hun. -sétált Hunhoz Rima, megölelte és megpuszilta.
-Szia Rima. -ölelte vissza, majd leültek a kanapéra.
-Nos mikorra tervezitek a babát? -kérdezte felpörögve Hunt.
-Hát nem is tudom... -lepődött meg a kérdéstől.
-Rima kérlek fogd már be! -csitította el a lányt.
-Jól van csak kíváncsi vagyok.
-Hozhatok valamit inni? -kérdezte Hun.
-Nem köszönöm már Huangtól kaptam. -Huang felállt és a szobába ment.
-Mi baja van? -kérdezte Rimát, de ő csak bólogatott hogy nem tudja. Huang az ágyra feküdt és hamar elnyomta őt az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése