9.fejezet

         Huang mikor felkelt sötét volt a szobában. Felült az ágyba és körbe nézett. Beszélgetést hallott a konyhából, felállt és csöndben kisétált. Nem ment oda a társalgókhoz hanem a sarokban hallgatta őket.
-Rima ne kezd kérlek. -hallotta meg párja hangját.
-Hun te is tudod. Huang attól, hogy rendőr és kemény csajnak néz ki ugyan úgy szeretne, majd családot, kisbabával. -Huang leült a hideg kőre és figyelte őket.
-Én is szeretnék gyereket nem csak Huang, de én m...
-Nem vagy felkészülve az apaságra. -fejezte be a fiú mondatát Rima, Hun csak bólógatott.
-Tudod Rima, elég csak a saját gyerek koromra visszagondolni. -hajtotta le a fejét, majd folytatta. -Nem akarom, hogy  kicsi is, majd ugyan azt élje át.
-Megértem.
-Megnézem Huangot. -állt fel a helyéről Hun. Huang gyorsan felállt és halkan a szobába futott. Vissza feküdt az ágyba és úgy tett, mintha aludna. Az ajtó halkan nyílt, majd csukódott is. Hun az ágyhoz sétált és óvatosan, gyengéden megsimogadta a lány arcát. Huang lassan kinyitotta a szemét, mintha most kellt volna fel és mosolyogva a fiúra nézett.
-Jót pihentél? -kérdezte a lánytól. Huang mosolyogva bólogatott, majd Hun a lány homokára egy puszit hintett.
-Rima itt van még? -kérdezte párjától Huang.
-Igen. Beszélsz még vele?
-Igen. Eddig se tudtam vele túl sokat beszélni. -felállt az ágyból és elsétált a fiú mellett. Kiment a nappaliba és Rima még a kanapén ült. Huang oda sétált hozzá és leült mellé.
-Szia csajszi csak elő bujtál. -nézett Huangra.
-Hát igen.
-Mi bajod volt? -kérdezte a lányt, mikor Hun sétált be hozzájuk.
-Erre én is kíváncsi vagyok. -ült le Hun párja mellé. Huang kínos mosolyát villantva Rimára nézett.
-Semmi csak kicsit fáradt votam, de már jobban vagyok. -mentegetőzőtt Huang.
-Rendben, de nekem most mennem kell csajok sajnálom. -állt fel a fiú párja mellől. Elköszönt Rimától, majd lehajolt Huanghoz és megcsókolta és elment. Mikor hallották, hogy becsukódik a bejárati ajtó, Rima megfogta a lány kezét és szorosan mellé ült.
-Mi baj van csajszi? -kérdezte érdeklődve.
-Passzoljuk. -vette el a kezét a másikéból.
-Nem biztos nem. Talán Hunt át tudod verni, mert ő pasi, de engem nem. -tette csípőre a kezeit. Huang szemforgatva bele egyezett.
-Igen én szeretnék kisbabát, de ahogy hallottam Hun nem nagyon szeretne. -hajtotta le a fejét és az ujjat kezdte tördelni.
-Ne aggódj, Hun is szeretne csak adj neki egy kis időt. -nyugtatta meg Rima a lányt. Huang csak bólintott.
-Szedd össze magad, de nekem most mennem kell még haza anyámhoz. -állt fel és Huang követte a másik példáját.
-Ki kisérjelek? -kérdezte, mire Rima bólintott. Ki kisérte Huang a lányt, majd vissza ment a nappaliba és felhívta Hunt. Leült a kanapéra és várta amíg párja felveszi, de hiába. Huang kezdett aggódni, hogy mit is csinálhat párja. Minden féle gondolat végig futott a fejében. Felhívta a bátját mire ő pár csörgés után felvette a telefont.
-Szia hugi.
-Oni-chan. -szólt a telefonba lehangolva.
-Mi baj van? -kérdezte aggódva. -Tudod mit oda megyek.
-Ne ne, nem kell csak beszélni akartam veled. -kezdte lenyugtatni bátyát.
-Mi az? Végre a hős szerelmed megengedte, hogy telefonálj? -kérdezte gúnyosan.
-Hunak ehez semmi köze. -magyarázta. -Vagy is kicsit még is.
-Mesélj. -Huang felhúzta a lábát és úgy kezdte el.
-Ilyenkor este te hova mennél?
-Sehova. -mondta értetlenül. Huang nem mondott semmit. Letette a telefont, a dohányzó asztalra rakta, majd a konyhába ment. Elő vett egy poharat és narancslevet öntött bele. Azon agyalt, hogy hol lehet Hun ilyenkor. Egy székre ült és várt. Kb. egy óra múlva kulcs csörgésre lett figyelmes, majd meglátta Hunt. A fiú levette a cipőjét, majd mosolyogva a lányhoz ment és egy puszit adott az arcára.
-Hol voltál? -kertelés nélkül megkérdezte a fiútól.
-Hol lettem volna? Hatsumomonál voltam. A kocsijával megint volt valami. -magyarázta és leült a lány melletti székre.
-Biztos? -kérdezte.
-Igen, biztos. Sose csalnálak meg, ha erre gondoltál volna. -fogta meg a Huang kezét.
-Szeretlek. -ölelte meg a fiút. Hun nem mondott semmit csak visszaölelte. Huang kezdett félni, hogy Hun talán már nem ezt érzi amikor megszólalt a fiú.
-Én is szeretlek. -ahogy ezt a fiú kimondta, Huang minden kételye elszállt.
-Mennyi az idő? -kérdezte Huang. Hun megnézte az óráján az időt.
-Éjfél lesz pár perc múlva. -Huang felült a székben, majd Hun összekulcsolta a kezüket.
-Menjünk aludni. -indultak a szoba felé, amikor Huang telefonja megszólalt. Oda ment az asztalhoz és felvette.
-Halló. -szólt a telefonba.
-Lee. Be tudna jönni a kapitányságra? -kérdezte Huang főnöke.
-Hát nem is tudom...- nézett a fiúra, aki csak bólintott egyett. -Be tudok menni persze. -mondta válaszul.
-Akkor minél előbb ha tud jöjjön be.
-Rendben. -letette a telefont és egy csókot hintett Hun puha ajkaira.
-Megyek. Nem tudom mikor érek vissza. Aludj nyugodtan. -mondta Huang, miközben vette fel a cipőjét és egy pulcsit.
-De siess vissza. -húzta magához a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.
-Rendben, megpróbálom. -elszakadt a fiútól és kilépett az ajtón. Beszállt az egyik kocsiba és kitolatot, majd elindult a kapitányság felé. Ahogy az épület előtt megállt csak az egyik szobában égedt a villany. Kiszállt a kocsiból, majd bement. A lépcsőn felsétált, majd a főnöke ajtaja elött megállt, bekopogott és bement.
-Jó estét. -mindenkinek köszönt.
-De friss vagy még ilyenkor is. -jegyezte meg a lánynak Minho.
-Hát igen, nem rég keltem fel. A délutánom elég pörgős volt. -mosolygott Minhora a lány.
-Csak nem kettesben voltál azzal a seggfejjel? -kérdezte szórakozottan.
-Semmi közöd hozzá Minho, de amúgy nem. -kezdett ideges lenni Huang.
-Pedig játszottam volna veled még éjszaka. -kacsintott a lányra.
-Fogd be és ne is álmodoz róla idióta. -ökölbe szorította a kezét és gyomor szájon ütötte. Minho a váratlan fájdalomtól felkiálltott. A fönökük benyitott a helyiségbe és kérdőn nézett Minhora.
-Inkább nem kérdezem. -jegyezte meg mire mindeki felnevetett. Leült a székébe és összefonta ujjait.
-Miért hivatott be minket ilyenkor? -kérdezte Mizuki egy ásítás kiséretében.
-Akkor kezdem is. -gyújtott meg egy szál cigit. -Most kaptam egy fülest, hogy az a banda akikről már sokan tuttok. Nos miután Huang kisasszony és a bátya nem jártak sikerrel... -Huang fújtatott eggyet erre a megjegyzésre. -felszívottak, de most megint elő dugták az orrukat. Nos megint rajtunk a sor és most elkapjuk őket. Ma dél környékén ugyan itt várom önöket és a csapat társaikat.Remélem holnapra meg lesznek a párok. Távozhatnak. -elmondta az információkat, majd elküldte őket haza. Huang sarkon fordult és kirohant az épületből a kocsit megcélozva.
-Leszel velem? -kérdezték Huang mögött. A lány megfordult és Minho állt mögötte.
-Egyedül vagyok. Nekem nem kell pár csak fel tartanak. -nyitotta ki a kocsi ajtaját. Minho végig mérte a járművet kívülről és belülről is.
-Szép kocsi. Honnan vetted? -kérdezte a lánytól.
-Nem vettem és ez egy ismerősömé. -ült a volán mögé. -Bocsi Minho, de mennem kell. Kezdek fáradni tőled. -nevették el magukat.
-Jól van Csipkerózsika. -ölelte meg a lányt. -Menjél, de velem leszel rendben? Más különben nem engedlek el. -szorította magához.
-Rendben, rendben csak engedj el, mert megfolytasz. -adta meg magát.
-Akkor szia és jó éjt. -engedte el a lányt.
-Rendben szia. -csukta be a kocsi ajtaját és elindult. Ahogy Hun házához ért, bement a garázsba letette a kocsit és csöndben bement a lakásba. Lepakolt, majd a fürdőbe ment és gyorsan lefürdött. Be ment a hálószobába, ahol párja feküdt.A sötétben be bújt a fiú mellé, majd szorosan átkarolták.
-Sokáig voltál távól.
-De hogy is, max fél óra volt. -fogta meg párja kezét.
-Nem számít aludjunk inkább.
-Rendben. Jó éjt. -csukta be a szemét Huang.
A Nap sugarai keltették Huangot, és lassan fel is kelt. Ahogy oldalra nézett párja már nem volt mellette. Értetlen tekintettel ült fel, majd a hajába túrt. Egy ásítás kiséretében kiszállt az ágyból és a fürdőbe ment. Megnézte magát a tükörben, majd megmosta a fogát. Ahogy végzett a konyhába ment és megnézte az időt. Reggel tíz óra volt. ~Remek legalább van még időm~ Mosolyodott el ezen a gondolatán. Elő vett a szekrényből egy kistálat, müzlivel, majd a hütőből kivette a tejet és megcsinálta a reggelijét. Kezébe vette a tálat és a nappaliba ment. Bekapcsolta a tv-t és a kanapéra ült. Elkezdett enni, amikor csöngettek. Felállt és ment ajtót nyitni.
-Hun hol van? -kérdezte Hatsumomo a lánytól. Huang kérdőn nézett az előtte álló férfira.

8.fejezet

-Elvigyelek?
-Ha nem lenne nagy baj, akkor igen. -a fejét a fiú mellkasára tette.
-Mi az, hogy ha nem nagy baj? Sose baj, így legalább többet lehetek veled. -megfogta Huang állát és felemelte a fejét.
-Rendben. Köszönöm. -elengedte Hunt és leült az asztalhoz. Hun a kész ételt kitálalta maguknak, majd ő is leült és enni kezdtek. Mikor befejezték az evést, elpakoltak maguk után, majd lementek a kocsihoz, beültek, majd elindultak. Mikor a kapitánysághoz értek Huang kinézett az ablakon és meglátta az új fiút akit alárendeltek.
-Ő az új....
-Igen. -vágta rá egyből a választ és az ujjait tördelte. Hun megfogta a kezét és össze kulcsulta az ujjaikat. Huang ideges mosollyal ránézett.
-Gyere. Van egy ötletem. -mosolyogva ránézett és kinyitotta a kocsi ajtót.
-Hé mi? Hun mi a? -Huang is kiszállt a kocsiból, becsukta az ajtót és amikor megfordult a fiú már vele szemben állt.
-Mi a nagy ötleted?
-A kis görcs még mindig figyel? -kérdezte a lánytól. Huang átnézett a fiú válla fölött.
-Igen. Miért kérde...? -alig tudta kimondani amit akart Hun már az ajkára tapadt. Huang alig kapott levegőt a fiú annyira hevesen csókolta. Hun megfogta a fenekét és a kocsinak a motor háztetőjére ültette a lányt, így az új fiú látta, hogy mit csinálnak. Huang nem ellenkezett, így ő is szenvedélyesebben csókolta a fiút. Pár perc múlva megnézte, hogy a fiú ott van-e még. Mivel még mindig őket figyelte Huang eltolta magától Hunt és leszállt a kocsiról, majd visszahúzta magához. Hunnak tetszett amit a lány csinált és tovább folytatták. Huang a fiú alsó ajkába harapott, majd elindult az épület felé. Mikor Huang beleharapott az ajkába kicsit felnyögött, majd a lány elindult és a fenekére csapott. Huang hátra nézett és a fiúra kacsintott, majd tovább ment.
-Szia. -a bejárat előtt álló fiúnak intett, majd bement. Ahogy az irodájába ért leült a székébe és a fejében vissza játszotta ami pár perce történt.
- Huang várlak az irodámban. -szólt a főnöke vissza hozva őt a felhők közül. Huang felállt és az előbb mondott helyre ment.
-Igen főnök? Miért hívatott? -kérdezte miközben bement a helységbe.
-Üljön le. -mutatott az előtte lévő székre. Huang azt tette amit mondtak neki.
-Szóval mi volt az az előbbi incidensed a bejárat előtt? -kérdezte a lánytól.
-Mi mi volt? -kérdezte mosolyogva.
-Huang! Kérem ne hazudjon! -parancsolt a lányra.
-Oh elnézést. Ő csak... ő az én barátom és elköszöntünk egymástól.
-Értem. Még egyszer nem akarok ilyet látni. -parancsolt a lányra aki hirtelen összerezzent.
-Rendben értem főnök. -mondta elszontyolodva.
-Most pedig mennyen és végezze a munkáját. -Huang csak felállt és kiment az irodából. Ahogy az irodájába ért és becsukta maga után az ajtót hátulról neki tolták a falnak és erőszakosan megcsókolták. Huang eltolta magától a fiút és arcon csapta.
-Mit képzelsz magadról? Csak egy nyamvadt újonc vagy aki alattam van.
-Huang hagyd már ezt. Igen tudom újonc vagyok és nincs semmi jogom megcsókolni a felettesemet, de nem tudok neked ellenállni. -ment előre Huang felé.
-Tűnj innen és ne merj még egyszer hozzám érni vagy simán kirúgatlak. -mondta idegesen a fiúnak.
-Rendben. De ezt nem felejtem el. -kacsintott a lányra és közben az arcát fogta, ahol az előbb megütötte. Ki ment a helyiségből a fiú, majd Huang becsapta utána az ajtót. Az asztaláról felvette a fegyverét, eltette és a főnökéhez indult akivel találkozott is.
-Á Huang. Nem tudja, hogy hol van a bátyja?
-Miért? Nem jött be ma dolgozni? -kérdezte.
-Nem nem jött, ahogy az elmúlt pár napban sem. -magyarázta a főnöke.
-Nem tudok róla semmit. -mondta, majd bele nézett a lapokba ami a főnökénél volt. Amikor meglátta a bátya nevét annál a bandánál akiket keresnek és ő is benne van a gyanúsítottaknál Huang hirtelen lesokkolt.
-Huang jól van? -kérdezte tőle a főnöke.
-Persze csak kicsit elgondolkoztam. -válaszolt mosolyogva.
-Rendben. Akkor nézzen meg pár iratot. -nyomta a kezébe egy köteg lapot.
-Rendben. -válaszolta, majd bement az irodájába. Letette az iratokat az asztalára és leült a székébe. Elkezte átnézni, de nem tudott koncentrálni, mert azon a lapon járt a gondolata amin a bátya nevét látta gyanúsítottként. Egész nap az iratokkal foglalkozott, de nem felejtette el amit látott. A munka ideje után is bent maradt, hogy utána járhasson. Bement a főnöke irodájába és rákeresett, majd kinyomtatta magának az adatokat, majd elindult a kijárat felé. Megszólalt a telefonja és felvette.
-Haló.
-Szia Huang, Rima vagyok.
-Oh szia. Miért keresel?
-Csak azért, hogy megkérdezzem, hogy hol vagy.
-Most indulok Hunhoz, még itt vagyok a kapitányság előtt. -mondta, majd megáll.
-Rendben akkor várj meg, mindjárt ott vagyok.
-Nem Rima nem kell, tudok sétálni. -gyorsan tiltakozott.
-Már késő itt vagyok. -Huang oldalra nézett és Rima ott állt mellette a kocsival. Beszállt a járműbe, majd elindultak.
-Szia csajszi.
-Szia Rima. Hogy hogy erre jártál? -kérdezte a mellette ülő lányt.
-Ja csak úgy gondoltam, hogy bemegyek hozzátok kicsit. -magyarázta amikor észre vette, hogy a Huang nem figyel rá.
-Héé figyelsz te rám?
-Mi? Bocsi kicsit elkalandoztam. -fordult Rimával szembe.
-És min? -kérdezte érdeklődve.
-Hát....
-Csak azt ne mond, hogy Hunnal tervezitek a gyereket. -mondta fülig érő mosollyal.
-Mi? De hogy is. -vágta rá egyből. -Már mint most nem, de majd később igen. -magyarázta ki magát Rima előtt.
-Rendben értem én. -kacsintott a lányra, majd megállt. Kiszálltak a kocsiból és bementek a házba. Minden hol le volt kapcsolva a villany kivéve a fürdőszobában.
-Gyere be. Kérsz valamit? -pakoltak le a nappaliban, majd Huang a konyhába ment.
-Narancs levet kérek. -mondta Rima, majd leült a kanapéra. Huang kezében két pohárral ment vissza Rimához és az egyiket oda adta neki, majd leült mellé.
-Nem is mész köszönni Hunnak? -kérdezte mosolyogva.
-Majd ha kijött.
-Jaj. Miattam nem kell vissza fognod magad. Hun sosem tette és te se tedd. -jegyezte meg Rima.
-Hát jó. -oda adta Rimának a poharát, felállt, majd a fürdőszoba felé ment. Lassan benyitott és csöndben be ment. Hun éppen a zuhany alatt volt és hajat mosott. Huangnak eszébe jutott amikor először látta így. A gondolattól megbizsergett. Halkan a zuhanyhoz sétált és kihúzta a zuhany kabint. Belépett és hátulról átölelte Hunt.
-Szia cica. -megfogta a lány kezét.
-Szia Hun. -szorította magához a fiút.
-Mikor jöttél?
-Kb 10 perce, de nem egyedül jöttem. -Hun megfordult és a lányra nézett.
-Ezt, hogy érted?
-Rima is itt van. -Huang ki lépett és a szobába ment. Hun lassan rendbe szedte magát, majd kiment.
-Szia Hun. -sétált Hunhoz Rima, megölelte és megpuszilta.
-Szia Rima. -ölelte vissza, majd leültek a kanapéra.
-Nos mikorra tervezitek a babát? -kérdezte felpörögve Hunt.
-Hát nem is tudom... -lepődött meg a kérdéstől.
-Rima kérlek fogd már be! -csitította el a lányt.
-Jól van csak kíváncsi vagyok.
-Hozhatok valamit inni? -kérdezte Hun.
-Nem köszönöm már Huangtól kaptam. -Huang felállt és a szobába ment.
-Mi baja van? -kérdezte Rimát, de ő csak bólogatott hogy nem tudja. Huang az ágyra feküdt és hamar elnyomta őt az álom.