7.fejezet

Huang reggel nyugodtan kelt fel, hogy a fiú mellette van és nincs semmi baja. Halkan felült az ágyban és a hajába túrt, majd vissza húzták az ágyra fekvő helyzetbe.
-Nem mész sehova, cica. -mondta Hun csukott szemekkel.
-Nem is akartam.
-Ajánlom is. -kinyitotta a szemét és Huangra nézett.
-Miért akkor micsináltál volna, ha ki megyek a konyhába? -alig, hogy kimondta a fiú már fölötte volt és lefogta a kezét az ágyra.
-Ne akard tudni.
-De pedig nagyon kiváncsi vagyok rá. -pajkosan rá mosolygott.
-Hát jó te akartad. -ezzel elengedte Huang kezét és leszedte róla a pólót. Huang megfogta a fiú kezét és eltolta magától.
-Hé hé, Mohó uraság nyugi. Majd csak este. -kimászott Hun alól.
-Oh istenem, miért csinálod ezt velem? -kifeküdt az ágyra és úgy nézte.
-Mit? -kérdőn nézett a fiúra.
-Azt, hogy felizgatsz, majd eltolsz magadtól és otthatsz. Ezt irtóra utálom és birom benned.
-Oh ezt bóknak vegyem? -kérdezte, majd egy puszit nyomott az orrára.
-Ha úgy jobban tetszik. -az ágy szélére ült, majd megfogta a derekát és magához húzta.
-Mondtam, majd csak este nálad. -megfogta a kezét.
-Csak egy kicsit, egy kis ízelítőt. -nyaggatta a lányt, de nem engedte.
-Most mennem kell dolgozni, de majd nálad folytatjuk. -kiment a nappaliba és össze szedte a cuccait. Hun utána ment és ő is ezt tette amit a lány. Kimentek az ajtón és Hun megfogta a kezét.
-Sies. -Huang bólintott és kétfelé mentek.
Mikor Huang napvégén a fiúhoz ment ideges volt nagyon a főnökére. Bement a bejárati ajtón és a szobába ment átöltözni, majd kiment a nappaliba és neki ment a fiúnak.
-Hé Huang. -a lány felnézett a vele szemben álló fiúra.
-Mi bajod van, hogy észre se veszed ha köszönök neked? -kérdezte miközben a lány arcát fürkészte.
-Bocsi, de tiszta ideg vagyok. -mondta, majd megölelte Hunt. Bementek a konyhába és leültek.
-Nos akkor...
-Egésznap a hülye papír munkával szórakoztam, ráadásul van egy új srác nálunk akit persze alám raktak. Persze oké legyen, de hogy egésznap nálam próbálkozott és minden gyerekes hülyeségével idegesített. -mondta feldúltan.
-Oké, de ezzel mi a baj? Hisz minden újonc próbálkozik. -kérdezte értetlenül.
-Az, hogy virágokat küldözget, fogdos és ráadásul megcsókolt és még abból sem értett amikor majdnem letéptem a tökét. Bár bevallom az a rész tetszett. -gondolt vissza az aznapi történtekre.
-Miért nem tépted le neki? Mert esküszöm ha mégegyszer hozzád mer érni vagy rád néz én magam ölöm meg a kisgörcsöt. -mondta Hun aki úgy érezte, hogy elakarják venni tőle a lányt aki az övé.
-Ne aggódj ezt én is megoldóm, de akkor is... -Na jól van nyugoggyunk meg. Huang elkell mondanom valamit. -Huang erre felkapta a fejét és hírtelen elfelejtette a saját gondját.
-Asami ma itt járt és...
-Itt volt az a rohadt ribanc? -kérdezte dühösen és a kezét ökölbe szorította.
-Igen és szóval... hogy is mondjam el?
-Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele! -felállt a székből és gyilkos pillantást vetett a fiúra.
-Nem dehogyis, de Asami igen akarta és....
-Tudtam. -Huang az asztalra csapott és a szoba felé vette sietve az irányt.
-Huang állj már meg és hallgas meg. -a lány után ment és a falhoz szorította.
-Eleget mondtál ennyi elég volt, hogy elmond én nem is kellek neked! -kiabálta a fiú arcába.
-Hogy tudsz ilyenekre gondolni? Persze, hogy kellesz nekem. Nem mintegy játékszer, hanem mintegy élettárs, vagy hogy is mondják.... feleség. -Huang lélegzete elakadt és tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra.
-Igen a jövőben szeretném, ha a feleségem lennél, de nem így akartam elmondani neked, hanem már eljegyzési gyűrűvel. De a te indulatos modoroddal szemben nem volt esélyem titkolni. -Huang hírtelen egy pofont adott a fiú bal arcára.
-Ezt ne tedd velem. Lefekszel azzal a ribancal utána meg be akarod nekem mesélni, hogy azt akarod, hogy a feleséged legyek? Ne néz ennyire szőkének.
-Félre érted nem feküdtem le Asamival. -Hun a jobb kezével lefogta a lány kezét.
-Persze. -motyogta magában Huang.
-Tényleg. Huang, hogy bizonyítsam be, hogy szeretlek és sose csalnálak meg Asamival, se más nővel?! -kérdezte a lánytól aki egy szót sem szólt. Hun megcsókolta a lányt, de az övénél fogva eltolta magától, de Huang mutató ujja beakadt, így vissza húzta magára.
-Ne csókolj meg és ne érj hozzám kérlek. -szólt Hunnak elpirulva. Hun elengedte a lányt és a szoba felé ment amikor Huang hátulról átkarolta.
-Találd ki mit akarsz. -mondta Huangnak, majd a lány kezét szétszedte a derekánál és bement a mellette lévő ajtón és becsukta. Huang egy érzést érzett a mellkasába. Pontosabbdan érezte, hogy a szívébe nyilal a fájdalom, az a fajta amikor tudja, hogy ő rontotta el. Az ajtó előtt letérdelt és az arcát a tenyerébe temette.
-Hogy hozhatnám rendbe, hogy mind kettőnknek jó legyen? -kérdezte magától, majd eszébe jutott a délelőtti játékuk. Felállt és benyitott. Hun az ablak előtt állt. Huang csöndben becsukta az ajtót és a fiú felé ment, miközben a padlót nézte. Hun megfordult és Huang elé állt.
-Sajnálom. Nem is tudom, hogy mi ütött belém csak.....
-Csak féltékeny vagy. -Huang felnézett és bólogatott.
-Igen. Nem szeretnék veled rosszban lenni. -tördelte az ujjait, mert kicsit zavarban volt és, mert bármikor így beszélnek a fiú hangjától libabőrös lesz, remegni kezdenek a kezei és a lábai és alig kap levegőt olyan gyorsan ver a szíve.
-Én se.
-Jóvá tehetem úgy, ahogy mind a kettőnknek jó lenne? -kérdezte zavarában.
-Ahogy gondolod. -közelebb lépett a lányhoz, megfogta az arcát és lassan megcsókolta.
-Sajnálom a pofont amit adtam. -fogta meg a bal arcát és óvatosan simogatni kezdte. Hun megfogta a kezét és elvette onnan.
-Semmi baj. Csak mégegyszer nem kérek ilyen nagyot. -mosolyodtak el mind a ketten. Huang megcsókolta a fiút aki eltolta magától, olyan lendülettel, hogy a lány az ágyra esett. Hun a lány fölé ment és a nyakát kezdte csókolgatni, szívogatni. Huang körül forgott a világ és érezte a felső combján a fiú kemény merevedését. Mikor Hun eljutott a lány kulcscsontjáig végig nyalta Huang nyakának a hosszát. Huang minden egyes érintés után sóhajtott egy kicsit. Mikor Huang érezte, hogy a fiú végig nyalta a nyakát kirázta a hideg, de nem azért mert rosszul esett neki, hanem azért mert nagyon is élvezte, majd utána levette róla a pólót és a melltartot. Hun a lány kulcscsontját itt-ott gyengéden megharapta minek köszönhetően mélyebb sóhaj hallatszot Huang felől. Hun lejebb haladt a csókjaival és elérte a lány egyik mellbimbóját amit azonnal a fogai közé vett. Huang ismét egy mélyebbet sóhajtott. Hun egyre jobban kezdte szeretni ezt a hangot és többet akart. További puszikat adott Huang hasára teljesen a nadrágjáig. Elkezte lefelé húzni a nadrágot mikor megállította.
-V-várj ez nem fer, hogy csak én vetkőzöm! -fogta meg a fiú pólóját és elkezdte lehúzni róla, majd le is vette róla az anyagot.
-Ez már jobban tetszik. -mosolygott a fiúra.
-Akkor most már folytathatom? -kérdezte Huangot aki csak bólogatott. Folytatta amit elkezdett és lehúzta a lányról a nadrágot. A nadrág a szoba másik végében landolt. Huang felült, majd a fiú fölé termett és Hun volt alatta. Nagy nehezen levette a fiúról a nadrágot, majd eldobta. Először a vékony anyagon lehelt pár puszit a fiú férfiasságára. Hun a lány meleg leheletétől kirázta a hideg és fel is sóhajtott. Huang lassan elkezdte lehúzni a fiúról a boxerét is.
-Milyen nagy vagy már! -mosolygott huncutul Hunra. Tényleg elég nagy volt már aminek Huang örült is, mert elérte azt amit akart.
-Ne csodálkozz! Ilyen kényesztetés mellett te se lenne másabb cica! -mosolygott Hun. Huang gyorsan rá tért a lényegre. Először  Hun teljes hosszát végigcsókolta, majd a szájába vette. Mikor Hunt elmerülten a szájába vette egy élvezettel teli nyögés hagyta el a száját. Lassan elkezdte mozgatni a fejét, ütemesen lassú tempóban. Egyre mélyebbre és mélyebbre vette a szájába a fiú teljes méretét. Hun úgy nyögdécselt, amilyen ütemben mozgott a lány. A kezét lecsúztatta Huang fejéhez és bele markolt a puha és dús hajába. Hun hangján hallatszott, hogy nagyon élvezi, így Huang egyre gyorsabb tempóba mozgatta a fejét, majd rá segített a kezével is a kényeztetésben.
-Hu-Huang...  ha így folytatod, hamar el fogok élvezni! -figyelmeztette a lányt, mert nem akarta, hogy ilyen hamar vége legyen.
-Csak nyugodtan! Én csak élvezném! -mosolygott az alatta fekvő fiúra.
-De én azt akarom, hogy te is velem gyere el! -nézett a lányra boci szemekkel.
-Jól van akkor abbahagyom! -kúszott fel a fiúhoz, majd egy puszit nyomott az ajkára.
-De elvárom, hogy te is kényesztess engem! -mosolygott a fiúra huncutul.
-Rendben. -mosolygott a lányra, majd helyet is cseréltek. Először a nyakát és a kulcscsontját csókolgatta, valahol meg is szívta a nyakát. Tovább csókolgatta mellkasát és a hasát, míg elérte a nadrágja szélét. Gyorsan levette róla az anyagot, félre dobta, majd visszatért a lány ajkaira. Közben az első ujjával elkezdte tágítani. Nem kellett sok, hogy hozzászokjon így a második ujját is társította az első mellé. Kisebb, de fájdalmasabb nyögéseket hallatszott a lány felől aki, már lassan a fellegek közt járt. Mikor a második ujját is megszokta, jöhetett a harmadik. Ilyenkor egy jó nagy fájdalmas nyögést adott ki amin megszakadt a szíve, hisz ezzel fájdalmat okozott a lánynak. Lassan a harmadikat is megszokta, mert a fájdalmas nyögéseket élvezettelteli nyögések váltották fel. Óvatosan kihúzta az ujjait, hogy mással tölthesse ki.
-Kezdhetem? -kérdezte miközben a bejárathoz igazodott. Huang csak bólintott egyet és ő elkezdett befelé nyomulni. Nagyon fájt most így neki. Igazából nem csoda, mert lassan már egy hónapja csinálták utoljára, ami az első is volt egyben.
-V-várj egy kicsit! -szólalt meg egy kicsit magasabb hangon Huang.
-Baj van?  -nézett a lányra kérdőn na meg persze aggódva. Remélte, hogy nem okozott fájdalmat neki.
-Nem ... nincs baj ...csak egy kicsit várj. Had szokjalak. -mondta Huang két levegő vétel között.
-Már megijedtem. -közelebb hajolt a lány arcához és egy csókot lopott tőle.
-Nagyon szűk vagy Huang. -nyöszörgött a fülébe.
-Aaaah! Te meg óriási. -ejtette hátra a fejét Huang. Amikor teljesen benne volt hagyta had szokja még. Nehéz volt visszatartania magát, mert már nagyon szorította és kívánta a lányt. Egy kis idő után Huang felemelte a csípőjét, jelezve, hogy mozoghat benne. Először lassan kezdett el mozogni, de nem bírt magával és egyre jobban gyorsított. Ahogy a fiú mozgott, Huang úgy igazodott a nyögéseivel. Lassú tempóját hamar átváltotta gyorsra.
-Hu-Hun egy ki-kicsit lassíts! -mondta nyöszörögve a fiú alatt. Túl gyors tempóban akarta meglovagolni és Huang erre még nem készült fel. Hun már nem bírta irányítani a testét.
-Már nem birok várni! -egyre jobban és jobban kívánta a lányt. Megőrjítette amilyen hangokat adott ki. Huang felnézett a sűrű pillái alól és látta, ahogy a fiú lihegett az élvezettől, ahogy ő maga is. Huang ködös pillantását nézte. Lehet, hogy most megfogja utálni, amiért ilyen kemény vele, de nem tehetett róla. Nem bírt magával és ilyenkor kitör belőle az állat... Odahajolt Huang arcához és ismét puszilgatni kezdte a nyakát. Kulcscsontját is megharapta, csak az egyik kicsit erősebb volt mint az eddigi.
-Aaish! Hun ez fájt! -szisszent fel Huang mikor a fiú megharapta a kulcscsontját.
-Nem akartam! S-sajnálom cica! -simította meg a harapás nyomát... Egy kicsit megállt, hogy az ölébe tudja ültetni Huangot és, hogy más szögből is be tudjon hatolni. Hun gondolta, hogy talán hatásos lehet a lánynál. Huang úgy érezte, ha Hun nem áll meg ott helyben felrobban az élvezettől. Az ölébe ültette és ismét mozogni kezdett benne. Megint elkezdett a lányban mozogni csak, hogy más szögből hatolt be, aminek meg is volt a következménye. Egy hosszú kéjes nyögés hagyta el a lány száját. Hun ötlete bevált. Amint lökött egy párat hamar megtalálta Huang gyönyörköszpontját. Olyan hosszút és kéjeset nyögött amilyet még életébem soha. Hun tovább folytatta munkáját és ismét egyre gyorsabb tempót vett fel. Huang kéjes nyögései felpezsdítették... Mind a ketten úgy gondolták, hogy egész este tudnák ezt csinálni. Végén már csak egy szögben hatolt be, méghozzá a legjobb helyen. Ilyenkor Huang hangja erőteljesebb volt és ezt Hun imádta és ezért is próbált minél mélyebbre hatolni.
-Hun már... már nem bírom tovább! -figyelmeztette a fiút. Nem is kellett sokat várni már vége is lett a lánynak.
-Huuuun! -annyira nyögte a fiú nevét, amennyire csak a torkán kifért. A lány teste közben teljesen megfeszült, ami Hun számára csodás látvány volt. Hunnak se kellett sok. A lány szűk és forró teste őt is a véghez vezette. Ő is a lány nevét nyögve élvezett el és akkor jött rá, hogy nem is védekeztek. Huang átkarolta a fiú nyakát, hogy egy csókot lopjon.
-Szeretlek Hun. -puszilta meg a fiú fejét, majd lehajtotta rá a fejét. Hun lassan megemelte Huang csípőjét, hogy kitudjon belőle húzódni. Huang elengedte a fiú nyakát és csillogó szemekkel ránézett.
-Én is szeretlek cica. -fogta meg az arcát és az ajkaira tapadt. Ezután Huang hátra tólta, majd lefeküdtek az ágyra.
-Sajnálom, hogy olyan durva voltam. -csukta le a szemét.
-Semmi baj. -fogta meg a fiú állát. -Még jobban is élveztem. -ezután Huang felemelte a fiú fejét és letámadta az ajkait.
-Holnap mész dolgozni?
-Sajnos igen.
-Akkor elviszlek és haza is hozlak. Rendben? -kérdezte mosolyogva a lánytól.
-Rendben. -elvarázsolva nézte Hun arcát. -Magadhoz ölelsz?
-Persze. -átkarolta és magához szorította.
-Jó éjt Hun. -letette a fejét a fiú mellkasára, majd lecsukta a szemét.
-Jó éjt cica. -összekulcsolta a kezét a lányéval, majd ő is lecsukat a szemét.
Huang reggel nyújtózkodott és tapogatózva kereste a fiút, de rájött, hogy már nem volt mellette. Felült az ágyban és a hajába túrt, majd kiszállt és a szekrényben keresett tiszta egyenruhát. Kivette, majd a fürdőszobába ment és a zuhany alá állt. Gyorsan lefürdött, felöltözött és kiment a konyhába, amikor finom illatok érzett a levegőben.
-Szia Édes. -köszönt a fiúnak és hátulról átölelte.
-Szia cica. -megfogta a kezét.
-Miért nem voltál az ágyban amikor felkeltem? -állát Hun vállára tette. Hun megfordult és Huangal szembe állt.
-Sokáig néztelek ahogy alszol aztán eszembe jutott, hogy mész dolgozni így neki álltam reggelit készíteni az én Istennőmnek. -vigyorgott a lányra.
-Oh tényleg mennem kéne dolgozni, de nem akarok. Olyan jó volt este veled. -mosolygott a fiúra.

6.fejezet

 Miután megreggeliztek és elpakoltak maguk után Hun a lány mögé állt.
-Mit akarsz ma csinálsz? -kérdezte a lánytól. Szembe fordult a fiúval és a kezét a mellkasára tette.
-Hát otthon a lakást kicsit rendbe kéne tennem. Egyelőre mást nem, de elfogtartani egész nap szóval vagy segítesz vagy egyedül leszel egész nap. -mondta, majd átkarolta a fiú nyakát.
-Hát ha veled akarok lenni egésznap akkor veled megyek és segítek. -megfogta Huang derekát és konyha pultra ültette.
-Akkor mennyünk hamar szeretnék végezni vele. -tolta el magától a fiút és leszállt a pultról, majd megfogta Hun pólóját és az ajtó felé húzta. Beszálltak a kocsiba és a lány házához mentek. Amikor oda értek egy darabig még a kocsiban ültek.
-Hun csak szólók, hogy a bátyámmal lakok. -figyelmeztette a fiút.
-Rendben.  -Huangra mosolygott, majd kiszálltak a járműből és az ajtóhoz mentek. Huang kinyitotta az ajtót és bementek.
-Gyere csak vedd le cipődet és gyere beljebb. -mondta Hunnak. Hun bement és megtette amit a lány kért tőle, majd körbenézett.
-Szép lakás. -dicsérte.
-Ah köszi a szüleinké volt. -mondta.
-Akkor mi lesz a feladatom? -kérdezte a lánytól.
-Segíts összeszedni a ruhákat és a mosógépbe tenni, majd kiteregetni. -utasította a fiút. Hun azt tette amit mondtak neki. Huang közben az egész lakásban tevékenykedett. Hun amikor az utolsó adag ruhát terítette ki szólt Huangnak.
-Ennyi kész vagyok.
-Én is szerencsére. -ült le egy székre. Hun közben bement a nappaliba és a kanapéra ült. Huang felállt és oda sétált, majd a fiú ölébe ült.
-Hány óra? -kérdezte kíváncsian Hun.
-Fél három múlt pár perce. -nézett a nagy órára ami a kanapé fölött volt.
-Még van időnk amíg a bátyám haza ér. -mondta, majd megcsókolta. Hun a lány pólója alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Huang pulzusa a csillagok közt járt közben. Egy darabig csak csókolóztak amíg Huang megunta és többre vágyott. Levette a fiúról a pólót és a nadrágját kigombolta. A kezével a fiú kemény férfiasságát megfogta és pumpálni kezdte. Hun teljesen felizgult és alig bírt magával, hogy a lányt ott helyben ne tegye magáévá.
-Sziasztok srácok. -az ajtóban Chang állt. Huang ahogy meghallotta a bátya hangját lemászott Hunról. Hun közben pedig begombolta a nadrágját és megkereste a pólóját.
-Öhm szia bátyus. -állt egyhelyben Huang szorosan Hunhoz.
-Helló Chang. -nyújtotta a kezét. Mivel Chang nem viszonozta így Huang megölelte.
-Szia. -ölelte meg a húgát.
-Kértek valamit inni? -kérdezte Huang mert síri csend lett hírtelen.
-Nekem elég lesz egy pohár víz is. -mondta Chang, majd a konyhába ment és leült egy székre.
-Te mit kérsz Hun? -kérdezte mosolyogva.
-Azt amit te. -válaszolta, majd leült a legszélső székre.
-Rendben. -elővett három poharat az egyikbe vizet öntött a másik kettőbe narancs levet. A pohár vizet Changnek adta a másik kettőt a kezébe vette körbe sétálta a pultot és a két fiú közé ült. Az eggyik poharat Hunnak adta a másikból pedig ivott. Hun a kezét a lány combjára tette amitől Huang magára öntötte az italát.
-Oh te jó ég. -tette le a poharat felállt és Hunra nézett.
-Mindjárt jövök csak átveszem a pólót. -mondta elpirulva, majd a szobájába ment. Chang az egészet végig nézte, hogy a húga hogy viselkedett Hun közelében. Chang felállt Hunhoz sétált, majd elkapta a torkánál.
-Ha megmered bántani esküszöm, hogy a sitten fogsz megrohadni. Vagy jobb én magam öllek meg. -fenyegette meg Hunt.
-Nyugi már "oroszlán" nem akarom megbántani a húgodat. -nyugtatta
-Remélem is. -engedte el Hun torkát.
-Amíg nem tudsz rólam semmit addig ne fenyeges. -Chang erre ideges lett és a falba ütött.
-Az nem érdekel. -emelte fel a hangját.
-Jól van csak egyezzünk meg. Ha valaha is megbántom Huangot felelőlem ki is tekerheted a nyakam nekem mindegy, de amíg nem addig békén hagysz minket. Rendben? -mondta a feltételeit Hun, majd kezet nyújtott Chang felé.
-Rendben. -Chang is kinyújtotta a kezét és kezet fogtak.
-Itt vagyok remélem nem téptétek szét egymást srácok. -Huang jött nevetve.
-Nem dehogyis. -felelte Hun.
-Bocsi Hun, hogy leöntöttem az új ruhát amit tőled kaptam. Majd kimosóm. -mondta Hunnak.
-Rendben. -Hun csak elmosolyodott rajta.
-Szerintem én megyek haza. -mondta Hun, majd a kijárat felé ment.
-Várj meg kint én is megyek veled. -szólt a fiú után. Hun csak intett, hogy hallotta.
-Huang beszélhetek veled? -kérdezte Chang miközben a húga öltözött.
-Persze miről? -egyenesedett ki és Changel szembe állt mosolyogva.
-Lefeküdtél vele? -haragosan kicsit szúrósan kérdezte meg. Huang mosolya hírtelen eltűnt.
-Ez hogy jön ide? -kérdezte. Chang mérgesen ránézett, majd folytatta.
-Igen lefeküdtem vele kétszer is, de ehez nincs semmi közöd. Vagy azt is elmondjam, hogy hogyan? -kérdezte felemelt hangon.
-Nem. Csak tudni akartam, hogy kezdjek aggódni érted, hogy gyereked lehet tőle. -mondta aggodalmasan.
-És ha lenne? Én megtartanám a gyereket, mert szeretem Hunt. -ahogy ezt meghallotta Chang megállt benne vér. Huang fogta magát és kiment a bátyát magára hagyva. Beszállt a kocsiba és dühösen becsapta az ajtót.
-Hé cica óvatosan az ajtóval. -kérdőn nézett a lányra.
-Mi bajod lett hírtelen? -kérdezte. Huang szembefordult a fiúval és megcsókolta. Hun kicsit meglepődött, de hagyta, hogy a lány azt csinálja vele amit akar.
-A bátyám egy nagy bunkó, aggódó....
-Jól van értem. -vágott a lány szavába.
-Mennyünk haza? -kérdezte. Huang csak bólintott,  majd elindultak. Amikor a házhoz értek kiszálltak a kocsiból és bementek. Mikor kinyitották az ajtót és beléptek egy hulla lógott a nappali közepén. Huang hírtelen felsikított. Hun a lányhoz sétált és megfogta a vállát.
-Úr isten itt meg mi történt? -kérdezte a lánytól mikor körül nézett.
-Nem tudom, de nagyon nem tetszik ez nekem. -mondta Huang ahogy a hullára nézett.
-Ismered? -kérdezte.
-Nem. -fogta meg a telefonját és felhívta a rendőrséget.
-Halo. Oh Kyung istenem, de jó, hogy te vetted fel. Figyelj kitudnál jönni hozzám? Van itt egy holttest. -mondta Huang miközben a fiúra nézett.
-Rendben köszi. A pontos adatokat sms-ben átküldöm. -mondta, majd letette és a zsebébe rakta a telefonját.
-Na? -kérdezte Hun.
-Már jönnek. -majd a szobába ment és becsukta az ajtót. Hun utána ment és kiakarta nyitni az ajtót, de nem tudta, mert a lány előtte állt és háttal neki dőlt.
-Huang mi történt veled, mi baj van? -kérdezte zavarodottan. Huang szíve, majd össze szorúlt, hogy nem mondhatja el a titkát a fiúnak, vagy ha elmondja őt is megölik. Erre a gondolatra a szeme könnybe lábadt.
-Huang istenem mi bajod van? Miért zárkóztál be a szobába? -kérdezte Hun mert nem értette, hogy a lány miért változott meg ilyen hírtelen. Huang ahogy hallgatta a fiú hangját, hogy engedje be egymás után csordultak ki szeméből a könnyek.

Huang mikor kinyitotta a szemét a földön találta magát. Elősször nem értette, hogy mit keresett ott, majd sorban törtek fel az emlékek, hogy mi történt. Lassan felállt és kinyitotta az ajtót. Hun a konyhában ült, kezében egy pohárral. Huang lassan oda sétált és leült mellé.
-Látom elvitték a holttestet. -könyökölt az asztalra.
-Igen. -tette le a tárgyat a kezéből és a lány felé fordult.
-Mi történt veled? -kérdezte. Huang felállt a székből és felvette a cipőjét és a kabátját. Az ajtó felé ment amikor Hun megfogta a csuklóját. Huang hírtelen lefagyott és a szíve, majd kiugrott a helyéről.
-Engedj el. -szólt a fiúnak, de nem nézett rá.
-Elősször válaszolj. -mondta eréjesen. Huang óvatosan kicsavarta a fiú kezét és kiszaladt az ajtón. Amikor az utcára ért körül nézett, majd jobbra kanyarodott és egy fa mögé bújt. Pár perc múlva hallotta, hogy Hun keresi és a nevét kiáltja. Kivette a zsebéből a telefonját és üzent Rimának, hogy 10 perc múlva menjen elé. Miután hallotta, hogy a fiú már nincs a közelben elindult az utcában, amikor szembe jött vele Rima. Kinyitotta a kocsi ajtaját és szólt Huangnak.
-Gyere szálj be. - Huang a jármű másik oldalára sétált és beszállt, majd elindultak.
-Köszi, hogy eljöttél. -mondta és csöndben maradt.
-Semmiség rám mindig számíthatsz. -mosolygott Huangra.
-De ha haza értünk mindent mesélj el. -és a gázra lépett. Amikor a házhoz értek Rima kiszállt a járműből, de Huang átült a kormány mögé és elhajtott.
-Hé Huang hová viszed a kocsimat? -üvöltötte Huang után és tanakodva, aggódva csak egyhelyben állt. Huang órákig csak össze-vissza furikázott a városban amikor kifogyott a benzin és kiszállt.
-Francba. -becsapta az ajtót és sétálva ment tovább a járdán. Két óra gyaloglás után a rendőr kapitányság előtt állt, majd bement egyenesen az irodájába. Bement, leült a székébe, majd kivette a telefonját a zsebéből és megnézte, tízenöt nem fogadott hívása és mindegyik Hun volt. Kivette a telefonból az aksit és az íróasztal fiókjába tette, majd a kezét az említett tárgyra rakta, majd a fejét a kezére és elaludt.
Huang reggel arra kelt, hogy a nevén szólítják. Lassan kinyitotta a szemét és felnézett. Changet találta az irodájában.
-Jó reggelt Csipkerózsika. -simogatta meg a lány arcát.
-Szia. -törölte a szemét és ásított.
-Mit keresel itt? -tett az asztalára egy pohár vizet.
-Köszi. Hát ez kicsit bonyolult. -válaszolta és ivott az italból.
-Igen azt gondoltam. Nálad húgi minden bonyolult. -mosolyodott el.
-Haha nagyon vicces. -gúnyolódva mondta.
-Bejöhetek? -ment be a főnökük.
-Már bent van, de igen. -mondta Huang és felállt.
-Oh bocsánat Lee hadnagy. Csak megnéztem szokás szerint a videókat és láttam, hogy itt aludt így fizetett szabadságra küldöm, hogy kipihenje magát. De persze holnap kora reggel várom igyan itt. -miután elmondta amit akart sarkon fordult és kiment.
-Na akkor mars haza. -gúnyolódott Chang.
-Jólvan megyek. De még beszélünk. -a bátya arcára adott egy puszit és elment. Mivel nem volt jármű amivel haza mehetett volna így sétált. Amikor a házától pár méterre volt egy ismerős kocsit látott. Kicsit közelebb ment, majd megállt. A szíve dörömbölni kezdett a mellkasában és a szíve mélyén oda rohant volna és a fiú nyakába ugrani utána elmondani neki az igazat. De nem tette inkább a józan eszére hallgatott és a hátsó ajtón beosont. Levette a kabátját, a cipőjét és megnézte, hogy a bátya normálisan bezárta-e az ajtót. A lakás kulcsot kivette a zsebéből és lenyomta a kilincset ami elég könnyen lenyomódott, így véletlenül kinyílt az ajtó, majd gyorsan vissza csukta és bezárta. A fürdőszobába ment és a zuhany alá állt. Beállította a megfelelő hőmérsékletett. Élvezte, ahogy a forró víz cseppek a bőrére és az arcára esnek. Kikapcsolta az agyát és nem gondolt semmire. Elképzelte, hogy milyen lenne Hunnal fürdeni, amikor hírtelen átölelték. Az érintéstől lebénult és még megszólalni se tudott. Pár percig élvezte a hideg érintést, a meleg ölelést, majd ellökte magától a fiút és a törülközőért nyúlt és maga köré tekerte.
-Mit keresel itt és hogy jutottál be? -kérdezte dühösen a fiútól.
-Téged kerestelek és megtaláltalak. -Huang ettől jól étezte magát.
-És mivel nem tudsz csöndben osonni így én is a hátsó ajtón jöttem be. -mosolygott a lányra. Huang ezt kicsit sértésnek vette.
-De akkor sincs semmi jogod a lakásomba lopozni, ráadásul zuhanyzás közben bejönnöd ide. -mondta felháborodottan.
-Igazad van teljesen, de aggódtam érted és látni akartam, hogy jól vagy. -Huang ledöbbent, mert most hallotta igaziból egy férfitól akin látszik is, hogy komolyan gondolja. Ettől rosszul érezte.
- Huang jól vagy? -kérdezte Hun egy idő után, mert a lány nem reagált rá.
-Persze, hogy jól vagyok. Miért? Azt hitted, hogy pár szép szó után a karjaid közé vetem magam? -kérdezte feldultan. Persze legbelül a szíve mélyén pontosan ezt tette volna.
-Nem. Ezt nem vártam el tőled, mert te nem vagy ilyen könnyű nő. -Huang ettől jól érezte magát, hogy Hun nem egy könnyelmű nőnek targya, mert ő nem volt az.
-Reméltem is. De minek jöttél ide? -kérdezte durcizva. Hun válasz gyanánt a lányhoz lépett megfogta az arcát és vad, mohó csókkal válaszolt. Huang azt hitte, hogy ott helyben feladják a lábai a szolgálatot és Hun karjaiba bórul. Huang eltolta magától a fiút és megigazította a törülközőét.
-Ezt kérlek ne csináld. -könyörgő tekintettel nézett a fiúra.
-Miért ne? Huang kérlek mond el az igazat. -fogta meg a kezét.
- Azért.... azért mert.... mert ha megtudja, hogy szeretlek akkor téged is megöl. -becsukott szemekkel válaszolt, majd megszorította Hun kezét.
-De ki?
-Yong. Ő ölte meg a volt a barátaimat is. -nézett végül a fiúra.
-Engem nem tud, ne aggódj értem. -szorosan ölelte magához.
-De igen aggódom érted és féltelek, mert szeretlek. -a szemei bekönnyeztek és szorosan szorította magához.
-Én is szeretlek. -ennyit mondott és csak csöndesen ölelték egymást.
-Gyere be a szobádba. Nagyon fáradtnak látszol. -fogta meg a vállát és a szobába vezette.
-Elmész? -kérdezte lehangolva.
-Ha akarod akkor nem. -ült az ágy szélére. Huang lefeküdt és a fiút nézte.
-Nem merlek egyedül hagyni. -vallotta be az igazat. Hun csak rámosolygott és befeküdt mellé az agyba. Huang a fejét a fiú mellkasára tette. Hun megfogta a lány kezét és érezte, hogy ettől a lány megkönnyebbült. Huang lassan lecsukta a szemét és el is aludt. Hunnak jól esett, hogy valaki ennyire aggódik érte. Megpróbálta elképzelni, hogy mi lenbe ha vele történne ilyen. Talán ő is ezt tenné és félne bárkibe is beleszeretni. De Huang más. Ő megint beleszeretett egy férfiba és fél nyilvánosságra hozni, mert nem akar mégegyszer szenvedni. Hun megfogadta magában, hogy soha nem fogja megbántani. Ahogy nézte elgondolkodott, hogy hányszor élhette át és lassan elnyomta az álom.