2.fejezet

-Miért?-értetlenkedett Huang.
-Azért húgi,mert ezek nem csak sorozat gyilkosok,hanem utcai versenyzők,rablók és bérgyilkosok.És a legrosszabb ebben az,hogy az összes rendőrt,magán nyomozót és titkos szolgálatot akiket eddig rá állítottak az ügyre mind meghaltak.-Huang amikor meghallotta az utolsó szót elakatt a lélegzete.
-És akiket rájuk állítottak azok mind profik voltak?-kérdezte Huang még mindig ledöbbenve.
 -Igen.-bólogatott Chang.
 -És te elfogadtad?-reménykedve bízott benne,hogy a bátya nemet mondott.
-Nem,még nem...-erre az egy szóra Huang megnyugodott,de de Chang hozzá tette.-De azt is mondtam a főnöknek,hogy megbeszélem veledis és talán elfogadjuk.--Huang erre nem mondott semmit. -Na nem mondasz semmit?-Chang előre dőlt és kérdőn nézett a húgára.
-Mit mondjak erre?Majd otthon megbeszéljük,ha lejárt a műszakunk.-csattant fel Huang.
 -Oké,de miért vagy ilyen ingerült amióta bejöttél?-mosolyogva kérdezte Chang.
 -Na vajon miért? A hülye haverod miatt.-felállt a székből és az asztalra táimaszkodott.
-Oké értem,de a főnök azt mondta,hogy holnap reggelre kéri a válaszunkat és,hogy most rögtön menjünk haza vagy különben kirúgat minket.-Huang tudta,hogy az utolsó pár szót a bátya találta ki így csak nevetett rajta.
-Oké értem,de fizeti a mai szabit?-Huang előre dőlt az asztal fölött és mosolyogva kérdezte.
 -Igen húgi fizeti a mai szabit.-Chang is elmosolyodott és felált a székből.
-Az jó.-körbe sétálta az asztalt és Changel szembe állt.-Reméltem is.-ahogy ezt kimondta lábujjhegyre állt és puszit adott a bátya arcára.
 -Akkor megyünk?-mosolygott a húgára.
 -Persze,de én vezetek.-játékosan meglökte a bátyát,kivette a zsebéből a kocsi kulcsot és elindult a kijárat felé.
 Amikor Huangék haza értek,gyorsan megebédeltek és utána Huang a fürdőbe ment. Chang addig bekapcsolta a tévét és a déli híradót nézte.
-Huang gyere ide egy kicsit!-Chang kicsit idegesen szólt a húgának.
-Mi az bátyus?-rohant a nappaliba törülközőben.
 -Ezt nézd meg.-Chang a tévé felé mutatott és Huang az említett tárgy felé fordult.Egy ideig nézték a tévét ,majd megszólalt Chang.
 -Ezt a bandát kéne elkapnunk.-nézett a húgára.
 -Ezek nem normálisak.Diliházba kéne őket zárni.-viccelődött Huang.
 -Húgi ez nem vicc.-komolyodott el Chang.
 -Szóval őket kéne elkapni.-szegezte le Huang.
-Igen őket.Akkor benne vagy?-Chang magabiztosan kérdezte.
 -Igen.Elfogjuk és rács mögé zárjuk őket.-Huang olyan gyorsan válaszolt bátya kérdésére , hogy még maga is meglepődött rajta.
-Tényleg?-kérdőn nézett a húgára, mert hirtelen nem hitte el, hogy Huang bele megy ebbe az ügybe.
 -Igen teljesen benne vagyok.-mosolyogva mondta a bátyának.
 -Tudtam, hogy bele való csaj vagy húgi.-dicsérte meg a húgát, majd mind a ketten elnevették magukat.Huang a szobája felé indult és egy puszit dobott a bátya felé.
 -Amíg öltözől húgi, a központból kérek róluk adatokat.-szólt Huang után, hogy siessen.Pár perc elteltével a laptop csipogott, jelezve, hogy üzenet jött.
 -Huang gyere megjöttek a kért adatok.-szólt a húgának aki már mellette ült a kanapén.
 -Hát lesz mit este olvasnunk.-Chang a térdére könyökölt és a fejét támasztotta -Hé ne panaszkodj, hisz te vagy kettőnk közül a férfi aztán még is te nyafizól a legtöbbet.-bökte oldalba Changet,majd nevetett rajta. -Jól van.-tette fel a kezét védekezés képen.-Akkor kezdjük.-Huang feláált és a konyhába ment.
-Kérsz valamit inni?-vett elő a konyhaszekrényből két poharat.
-Igen vizet csak így estére.-mondta a választ, majd tovább nézte a monitort.Huang megtöltötte a poharakat, majd vissza ment a bátyához és leült mellé.
-Köszi.-elvette az italát, kortyolt belőle egyet és az asztalra tette, majd Huang is ezt tette.
-Állj, állj! -szólt a bátyának hirtelen.
-Mi az? Mit láttál? -állt meg és a húgára nézett.
-Ő ki? -mutatott egy férfi képére.
-Ő? Olvasd el. -mondta a húgának. -De hangosan lécci..
- "Hun Ho  utcai versenyző nincs körözés alatt és nem ült börtönben".-olvasta érdeklődve.
-Semmi más? -értetlenkedett Chang.
-Nem nincs más. -rázta a fejét. -Biztos, hogy jókról küldtek adatokat? -nézett kérdőn a bátyára. Chang csak bólogatott, hogy igen, de a lány sejtetten, hogy valamit elszúrtak a kapitányságon.Vissza nézett a monitorra és a képet nézte.
-Mi csinálsz húgi? -nevetett és nézte a lány arcát.Huang észre se vette, hogy elpirult.
-Mi semmit miért? -takarta el az arcát.
-Tiszta piros vagy. -nevetett a szekálta Huangot.
-Nem is, nem igaz. -csapkotta a bátyát.
-Aha persze. -tetette, hogy a húgával egyet ért.
-Csak tetszik a neve.Szerintem cuki a neve és ennyi. -hazudott a bátyának, majd felállt a kanapéról és a elindult.
-Jó éjt bátyus. -intett a fiú felé és a szobájába ment. Át öltözött, lefeküdt az ágyába és a takarójába burkolózott. Sokáig csak forgolódott és a fiú képe forgott a fejében és nem értette, hogy miért. Pár óra után nehezen lecsukta a szemét és elaludt.
Chang és Huang már korán reggel a főnökük irodájában voltak. A főnökük irodájában minden ablak Tokió központjára nézett és minden dolgozó irigyelte ezért.
-Szóval azért hívtalak titeket, hogy elmondjak valami fontos információt. -az ablak előtt állt és a kezét a háta mögött össze kulcsolta.
-Akkor hallgatjuk. -ültek le a két székre.
-Nos, kaptunk egy fülest, hogy hol van az a banda akiket kerestek. Egy sikátorban ahol egy félig lerombolt emeletes ház van ott tanyáznak. -fordult szembe Changékhez.
-És mikor lesz a támadás? -kérdezte unottan Huang.
-Ma délután 17:00-kor és addig menjenek haza és szedjék össze a csapatot és persze magukat is. Ez parancs! - megmondta az adatokat, majd főnökiesen rájuk parancsolt. Huang és Chang felálltak és haza mentek.

- "A" csapat ti a hátsó kapunál lesztek, "B" csapat ti Changel mentek, "C" csapat ti velem jöttök.-Huang felosztotta a csapatot három felé és folytatta.
- "A" és "B" csapat induljatok most. -kiadta a parancsot és mindenki a megadott helyre ment.
-Itt az "A" csapat minden tiszta.
-Értettem akkor maradjon kint két ember a többi meg menjen be. -parancsolta Huang.
-Itt a "B" csapat minden tiszta. -szólt Chang. Huangnak ez nagyon furcsa volt.
-Ti is csináljátok azt amit az "A" csapat. -mondta Changnak.
-Gyertek menjünk. Mi is azt csináljuk amit a többiek. -mondta, majd két ember kint maradt és a többiek be mentek az épületbe.

      Chang szemszögéből
 Changnek nagyon furcsa volt, ami történik.
-Yong erre gyere. -szólt a társának.
Changék csomó helyet átnéztek, de sehol senkit és semmit nem találtak. Hirtelen valami megcsípte a fülüket.
-Ah ez mi volt? -fogta meg a fülét Yong.
-Haló, haló. Huang hallasz? Huang? Hong válaszol! -mindenkit körbekérdezett a füles adó vevőjén, de senkitől nem kapott választ.
-Blokkolták a fülesünket.-vette ki a füléből és a földre vágta.
-Ó ez remek. Nagyon remek. -Yong is ezt tette. Hirtelen lövéséket hallottak és sikításokat.
-Ez mi volt? -kérdezte Yong ijedve.
-Gyere gyorsan. -szólt Chang és futottak vissza ahol a két társuk maradt. Amikor oda értek nem volt ott egyikük sem csak a vérük és a fegyverük.
-Ne várj. Ne menj oda. -fogta vissza a társát.
Eközben Hong és a társa egy labirintusban voltak.
-Ne váljunk szét hanem maradjunk ketten. -mondta a társának Hong. aki csak bólintott egyet. Hong  egy fiú alakot látott elfutni és utána mentek.
-Gyere gyorsan, ne maradj le. -utasította a társát. Hong gyorsabb volt mint a társa így lehagyta őt.
-Hong várj. -szólt a férfi után lihegve, amikor  egy kereszteződéshez ért, de nem tudta, hogy Hong merre ment így szabadon döntött és jobbra ment. Sétált pár métert amikor hirtelen lecsapódott előtte egy fal, megfordult és mögötte is lecsapódott egy másik fal. Az előbb említett tárgyak elkezdtek össze menni.
-Mi a franc? -ijedve kérdezte magától. -O ne  nagyon nagyon ne. -nézett körbe ijedve. Megpróbált oldalt kimászni a dobozokon, de nem sikerült, mert vissza esett és a két fal egyre jobban közeledett.
-Hong segíts. Hong. Valaki  segítség. -ordított segítségért, de választ nem kapott. Csak toporzékolt és ismételgette, amikor nevetést hallott.
-Van ott valaki? Segítség. -csak mondta egymás után ugyan azt, de válaszként csak nevetést hallott. Körbe nézett, de nem látott senkit csak a falakat amik már össze nyomták. Hong egy sikítást hallott, hátra nézett nem látott senkit és amikor vissza fordult azt is elvesztette szem elöl akit kergetett. Hong hátra lépett egyet és egy hurok kapta el a lábát és húzta a földön, miközben ordított, de nem járt sikerrel.
-Yong ne izgulj. Kijutunk innen. -mondta idegesen Chang, mert eddig csak ordításokat és sikításokat hallottak.
-Gyere menjünk egyenesen. De ha lehet akkor ne maradj le. -indultak el. Pár perc séta után egy ajtót találtak és Chang benyitott, de nem  vette észre, hogy egy kötél van az ajtó fölött és Yong nyaka köré esett, majd felfelé kezdte húzni. Yong ordított, de amire Chang megfordult eltűnt így futásnak eredt egy férfi utána aki előtte futott el.
        Huang szemszögéből
Huang és a többiek is elindultak. Huang és két társa egy sötét szűkös folyóson  mentek, amikor sikításokat és ordításokat hallottak.
-Itt egy ajtó. -szólt Huang és Kimura berúgta az ajtót. Huang és Kimura lánc fűrészt hallottak a hátuk mögül és egyszerre lőni kezdte. Huang megfordult és látta ahogy Kimurát egy kötél felhúzza a nyakánál fogva és a lánc fűrész félbe vágja és a lány sikított torka szakattából, majd futni kezdett. Amikor egy folyosó közepén tartott megállt, hogy kifújja magát, de egy sötét szobából egy férfi jött ki baltával a kezében és a lány felé futott.

1.Fejezet

Viharos este volt. Chang és Huang kint a teraszukon ültek. Mind a ketten rendőrök és rendőr társak is.
   Huang a kávés csészéjét fogta és szomorúan nézte benne az italát. Chang megfogta a kezét és így szólt hozzá:
-Ne szomorkodj ennyire húgi. -Huang elvette a kezét,ökölbe szorította és az asztalra csapott.
-Mi az, hogy ne legyek ennyire szomorú? Hisz anyánk pár napja halt meg. Szerinted, hogy érezzem magam? -Huang közben mélyen a bátyja szemébe nézett. Chang elvette a kezét és megfogta a csészéjét, majd ivott egy kortyot és utána megszólalt:
-Bocsi húgi tudom,hogy hülye kérdés volt és nekem is hiányzik anya, bár nem nagyon mutatom ki, de nekem is ugyan úgy hiányzik. De te is tudod, hogy nem tűnhetünk gyengének, se a rendőr kapitányságon, se a bűnözők előtt sem. Ezt mindig vésd az eszed be. -egész végig a húgát nézte, de Huang nem.
- Tudom Chang, tudom.
- Akkor jó. -éppen, hogy kimondta ezt Chang, Huang felállt és bement. Chang még egy darabig kint maradt és nézte a tájat amellyett vihar ostromol. Amikor bement akkor még benézett a húgára, nézte egy darabig, hogy milyen egyedül alszik mióta az anyjuk meghalt, majd utána bement a saját szobájába és lefekudt.
   
Másnap reggel Huang felkellt és az első útja a konyhába vezetett.Amikor oda ért Chang már az asztalnál ült egy csésze kávé mellett.
 -Jó reggelt bátyus. - leült Changel szembe.
 -Jó reggelt húgi. -mosolygott Huangra.
-Kérsz kávét? -már állt is fel Chang.
-Igen. -Huang felkönyökölt az asztalra és támasztotta a fejét.
-Hogy aludtál? -kérdezte Chang és a húga elé adta a kávét, majd leült vele szembe.
-Köszi jól,te? -nyúlt a csészéért és ivott egy kortyot belőle.
-Én is jól. Kérsz pirítóst húgi? -nézett a húgára mosolyogva.
-Te csináltad? -tette le a csészét és a pirítós nyúlt.
-Igen. -kacsintott Huangra. Huang bele harapott, összerágta és lenyelte. Várt pár percet és mosolyogva megszólalt.
-Hmm ez nagyon finom. -Chang felállt Huang mögé sétált, átfogta a nyakát a jobb karjával és a bal kezével elkezdte dörzsölni a fejét és Chang csak röhögött.
-Hé Chang hagyd abba. Naa. -Huang megfogta a bátyja karját és a körmével megkarmolta.
-Au. Nem ér karmolni húgi. -mind a ketten elnevették magukat.Huang rá nézett az órára és felpattant a székből.
-Úr isten már háromnegyed öt? Elfogunk késni.-rohant be a szobájába és pár perc múlva jött is ki onnan a rendőr egyenruhájában. -Gyere már gyorsan bátyus! -fogta meg Chang kezét és a kijárat felé húzta.
-Várj már Huang! Én még nem öltöztem át. -állította meg a húgát és fordult is vissza.
-Jól van, de siess, mert elkésünk! -kiabálta Chang után. Pár perc múlva jött is vissza Chang.
-Gyere már bátyus! -rángatta Changet.
-Jól van jövök csak bezárom az ajtót. -Chang bezárta az ajtót, beszálltak a fiú kocsijába és elmentek.
-Hali Yong! -köszönt Huang a csapat társának.
-Hali Huang. -mosolygott a lányra és megölelték egymást.
-Hogy vagy? -kérdezte Yong.
-Kösz jól és te? -ment az irodája felé.
-Hát......megvagyok kösz. -egy hamis mosolyt csillantott a lány felé.
-Biztos Yong? -állt meg és fordult szembe a fiúval.
-Persze. -megint egy hamis mosoly.
-Amúgy hol van Chang? -váltott témát Yong.
-A főnök behívatta magához. Te nem tudod miért? -kérdőn nézett a fiúra.
-Bocsi cica, de nem tudok semmiről. -nyúlt volna Huang után, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, Huang arcon csapta.
-Au. Ezt....ezt meg miért kaptam? -fogta meg az arcát ahol Huang az előbb megütötte.
-Ne merészelj még egyszer a cicádnak nevezni megértetted? -Huang dühösen megfordult és ment is volna be az irodájába, de Yong elkapta a kezét és lefogta.
-Hmm jó az illatod cica. -amikor befejezte a mondatát egy puszit adott Huang arcára. Huang a sarkávalYong lábát megtaposta utána rögtön kicsavarta a kezét és Yong pördült egyet, majd a földre esett. Huang megfordúlt és lenézett a fiúra.
-Még egyszer NE nevezz a cicádnak és még egyszer nem mondom el! -Huang megfordult és az irodájába ment, majd becsapta az ajtót.
-Huh hallod ez tiszta égés. -Chang röhögve ment Yonghoz és felsegítette a földről.
-Nagyon vad a húgod Chang. Pont olyan amilyennek mindig is elképzeltem: harcias, hosszú vörös hajjal, magas, karcsú, gyönyörű barna szemekkel...
-Na itt hagyd abba haver, sose adnám neked oda a húgomat úgy hogy mássz le róla, mert a végén még kinyír téged. -vágott Yong szavába.
-Oké haver értettem, leszállok a húgodról egy időre. -mosolyogva hátba veregette Changet és elment. Chang a húga irodájához ment, kopogott, majd be ment.
-Zavarok? -leült Huangal szembe.
-Nem. -bele kortyolt a teájába.
-Biztos? Csak mert az előbb találkoztam Yongal a padlón és hát az egészet láttam persze.....
-Elegem van Yongból annyira egy nyomulós.....
-Jól van értem. -vágott a húga szavába.
-Nem értem, hogy hogyan lehetsz a barátja és, hogy hogyan tudod elviselni őt? -járkált ablaktól-falig és faltól-ablakig Huang.
-Hát úgy tudom elviselni, hogy nem figyelek rá. -mosolygott Huangra. -Ülj már le húgi. -mutatott a székére.
-Jól van. -le ült a székébe és Changre nézett.
-Le higgattál? -kérdezte Chang az íróasztalra könyökölve.
-Igen. Amúgy miért hivatott be magához a főnök? -kérdően nézett a bátyára. Chang a székében hátra dőlt és elhelyezkedett benne. Huang már türelmetlenül a tollát kattintgatta és a bátyát nézte.
-Nos azért hivatott be magához, mert gyorsan befejeztük a "csajok gyilkos sorozat"-ot így nekünk adta a sorozat gyilkosok újabb ügyét. -magyarázta Chang.
-Értem. Akkor ezzel is gyorsan végzünk majd. -könnyebbült meg Huang, de Chang hozzá tette.
-Ne bízd el magad ennyire húgi. -megvakarta a fejét Chang.

Főbb szereplők

Hun Ho  (1993.szeptember 26.)    Beképzeltnek tűnik, de igazából jó fej. Autó versenyző és a kocsikat imádja szerelni.

Rima Kyung  (1994.december 29)   Vidám lány aki szereti a zenét. Hun legjobb barátja,de sose volt köztük komoly kapcsolat csak barátsag.

  

 Huang Li

 (1995.január 18.)

Huang nagyon kedves,aranyos lány aki minden rosszat megpróbál pozitívan felfogni. Vidám természetű  aki nem ábrándozik a szerelem után és nagyon szereti a bátyát.                      

Chang Li

                                         (1992.március 26.)
                           Komolyan veszi a munkáját és a kis húgát szereti a legjobban, bármit megtenne érte. Kedves,aranyos srác a lányok odáig vannak érte.

Prologue

 

Egy testvér mindig jó, főleg akkor ha valakinek bátyja van. Mindig ott van ha baj van és mindig megvéd bárkitől. Ha elveszítjük a szüleinket akkor az olyan, mintha félbe vágnának és ennél rosszabb nincs. Főleg az is nagyon rossz ha nem találod meg az igaz szerelmet és végül nem attól kapod akitől várnád,de végül rá találsz az igazira és azt hiszed, hogy most már minden jó lesz. Vagy nem? Ki tudja? Hisz nem látjuk előre a jövőnket, pedig sokszor jó lenne és sok rosszat eltudnánk kerülni.