1.Fejezet

Viharos este volt. Chang és Huang kint a teraszukon ültek. Mind a ketten rendőrök és rendőr társak is.
   Huang a kávés csészéjét fogta és szomorúan nézte benne az italát. Chang megfogta a kezét és így szólt hozzá:
-Ne szomorkodj ennyire húgi. -Huang elvette a kezét,ökölbe szorította és az asztalra csapott.
-Mi az, hogy ne legyek ennyire szomorú? Hisz anyánk pár napja halt meg. Szerinted, hogy érezzem magam? -Huang közben mélyen a bátyja szemébe nézett. Chang elvette a kezét és megfogta a csészéjét, majd ivott egy kortyot és utána megszólalt:
-Bocsi húgi tudom,hogy hülye kérdés volt és nekem is hiányzik anya, bár nem nagyon mutatom ki, de nekem is ugyan úgy hiányzik. De te is tudod, hogy nem tűnhetünk gyengének, se a rendőr kapitányságon, se a bűnözők előtt sem. Ezt mindig vésd az eszed be. -egész végig a húgát nézte, de Huang nem.
- Tudom Chang, tudom.
- Akkor jó. -éppen, hogy kimondta ezt Chang, Huang felállt és bement. Chang még egy darabig kint maradt és nézte a tájat amellyett vihar ostromol. Amikor bement akkor még benézett a húgára, nézte egy darabig, hogy milyen egyedül alszik mióta az anyjuk meghalt, majd utána bement a saját szobájába és lefekudt.
   
Másnap reggel Huang felkellt és az első útja a konyhába vezetett.Amikor oda ért Chang már az asztalnál ült egy csésze kávé mellett.
 -Jó reggelt bátyus. - leült Changel szembe.
 -Jó reggelt húgi. -mosolygott Huangra.
-Kérsz kávét? -már állt is fel Chang.
-Igen. -Huang felkönyökölt az asztalra és támasztotta a fejét.
-Hogy aludtál? -kérdezte Chang és a húga elé adta a kávét, majd leült vele szembe.
-Köszi jól,te? -nyúlt a csészéért és ivott egy kortyot belőle.
-Én is jól. Kérsz pirítóst húgi? -nézett a húgára mosolyogva.
-Te csináltad? -tette le a csészét és a pirítós nyúlt.
-Igen. -kacsintott Huangra. Huang bele harapott, összerágta és lenyelte. Várt pár percet és mosolyogva megszólalt.
-Hmm ez nagyon finom. -Chang felállt Huang mögé sétált, átfogta a nyakát a jobb karjával és a bal kezével elkezdte dörzsölni a fejét és Chang csak röhögött.
-Hé Chang hagyd abba. Naa. -Huang megfogta a bátyja karját és a körmével megkarmolta.
-Au. Nem ér karmolni húgi. -mind a ketten elnevették magukat.Huang rá nézett az órára és felpattant a székből.
-Úr isten már háromnegyed öt? Elfogunk késni.-rohant be a szobájába és pár perc múlva jött is ki onnan a rendőr egyenruhájában. -Gyere már gyorsan bátyus! -fogta meg Chang kezét és a kijárat felé húzta.
-Várj már Huang! Én még nem öltöztem át. -állította meg a húgát és fordult is vissza.
-Jól van, de siess, mert elkésünk! -kiabálta Chang után. Pár perc múlva jött is vissza Chang.
-Gyere már bátyus! -rángatta Changet.
-Jól van jövök csak bezárom az ajtót. -Chang bezárta az ajtót, beszálltak a fiú kocsijába és elmentek.
-Hali Yong! -köszönt Huang a csapat társának.
-Hali Huang. -mosolygott a lányra és megölelték egymást.
-Hogy vagy? -kérdezte Yong.
-Kösz jól és te? -ment az irodája felé.
-Hát......megvagyok kösz. -egy hamis mosolyt csillantott a lány felé.
-Biztos Yong? -állt meg és fordult szembe a fiúval.
-Persze. -megint egy hamis mosoly.
-Amúgy hol van Chang? -váltott témát Yong.
-A főnök behívatta magához. Te nem tudod miért? -kérdőn nézett a fiúra.
-Bocsi cica, de nem tudok semmiről. -nyúlt volna Huang után, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, Huang arcon csapta.
-Au. Ezt....ezt meg miért kaptam? -fogta meg az arcát ahol Huang az előbb megütötte.
-Ne merészelj még egyszer a cicádnak nevezni megértetted? -Huang dühösen megfordult és ment is volna be az irodájába, de Yong elkapta a kezét és lefogta.
-Hmm jó az illatod cica. -amikor befejezte a mondatát egy puszit adott Huang arcára. Huang a sarkávalYong lábát megtaposta utána rögtön kicsavarta a kezét és Yong pördült egyet, majd a földre esett. Huang megfordúlt és lenézett a fiúra.
-Még egyszer NE nevezz a cicádnak és még egyszer nem mondom el! -Huang megfordult és az irodájába ment, majd becsapta az ajtót.
-Huh hallod ez tiszta égés. -Chang röhögve ment Yonghoz és felsegítette a földről.
-Nagyon vad a húgod Chang. Pont olyan amilyennek mindig is elképzeltem: harcias, hosszú vörös hajjal, magas, karcsú, gyönyörű barna szemekkel...
-Na itt hagyd abba haver, sose adnám neked oda a húgomat úgy hogy mássz le róla, mert a végén még kinyír téged. -vágott Yong szavába.
-Oké haver értettem, leszállok a húgodról egy időre. -mosolyogva hátba veregette Changet és elment. Chang a húga irodájához ment, kopogott, majd be ment.
-Zavarok? -leült Huangal szembe.
-Nem. -bele kortyolt a teájába.
-Biztos? Csak mert az előbb találkoztam Yongal a padlón és hát az egészet láttam persze.....
-Elegem van Yongból annyira egy nyomulós.....
-Jól van értem. -vágott a húga szavába.
-Nem értem, hogy hogyan lehetsz a barátja és, hogy hogyan tudod elviselni őt? -járkált ablaktól-falig és faltól-ablakig Huang.
-Hát úgy tudom elviselni, hogy nem figyelek rá. -mosolygott Huangra. -Ülj már le húgi. -mutatott a székére.
-Jól van. -le ült a székébe és Changre nézett.
-Le higgattál? -kérdezte Chang az íróasztalra könyökölve.
-Igen. Amúgy miért hivatott be magához a főnök? -kérdően nézett a bátyára. Chang a székében hátra dőlt és elhelyezkedett benne. Huang már türelmetlenül a tollát kattintgatta és a bátyát nézte.
-Nos azért hivatott be magához, mert gyorsan befejeztük a "csajok gyilkos sorozat"-ot így nekünk adta a sorozat gyilkosok újabb ügyét. -magyarázta Chang.
-Értem. Akkor ezzel is gyorsan végzünk majd. -könnyebbült meg Huang, de Chang hozzá tette.
-Ne bízd el magad ennyire húgi. -megvakarta a fejét Chang.