9.fejezet

         Huang mikor felkelt sötét volt a szobában. Felült az ágyba és körbe nézett. Beszélgetést hallott a konyhából, felállt és csöndben kisétált. Nem ment oda a társalgókhoz hanem a sarokban hallgatta őket.
-Rima ne kezd kérlek. -hallotta meg párja hangját.
-Hun te is tudod. Huang attól, hogy rendőr és kemény csajnak néz ki ugyan úgy szeretne, majd családot, kisbabával. -Huang leült a hideg kőre és figyelte őket.
-Én is szeretnék gyereket nem csak Huang, de én m...
-Nem vagy felkészülve az apaságra. -fejezte be a fiú mondatát Rima, Hun csak bólógatott.
-Tudod Rima, elég csak a saját gyerek koromra visszagondolni. -hajtotta le a fejét, majd folytatta. -Nem akarom, hogy  kicsi is, majd ugyan azt élje át.
-Megértem.
-Megnézem Huangot. -állt fel a helyéről Hun. Huang gyorsan felállt és halkan a szobába futott. Vissza feküdt az ágyba és úgy tett, mintha aludna. Az ajtó halkan nyílt, majd csukódott is. Hun az ágyhoz sétált és óvatosan, gyengéden megsimogadta a lány arcát. Huang lassan kinyitotta a szemét, mintha most kellt volna fel és mosolyogva a fiúra nézett.
-Jót pihentél? -kérdezte a lánytól. Huang mosolyogva bólogatott, majd Hun a lány homokára egy puszit hintett.
-Rima itt van még? -kérdezte párjától Huang.
-Igen. Beszélsz még vele?
-Igen. Eddig se tudtam vele túl sokat beszélni. -felállt az ágyból és elsétált a fiú mellett. Kiment a nappaliba és Rima még a kanapén ült. Huang oda sétált hozzá és leült mellé.
-Szia csajszi csak elő bujtál. -nézett Huangra.
-Hát igen.
-Mi bajod volt? -kérdezte a lányt, mikor Hun sétált be hozzájuk.
-Erre én is kíváncsi vagyok. -ült le Hun párja mellé. Huang kínos mosolyát villantva Rimára nézett.
-Semmi csak kicsit fáradt votam, de már jobban vagyok. -mentegetőzőtt Huang.
-Rendben, de nekem most mennem kell csajok sajnálom. -állt fel a fiú párja mellől. Elköszönt Rimától, majd lehajolt Huanghoz és megcsókolta és elment. Mikor hallották, hogy becsukódik a bejárati ajtó, Rima megfogta a lány kezét és szorosan mellé ült.
-Mi baj van csajszi? -kérdezte érdeklődve.
-Passzoljuk. -vette el a kezét a másikéból.
-Nem biztos nem. Talán Hunt át tudod verni, mert ő pasi, de engem nem. -tette csípőre a kezeit. Huang szemforgatva bele egyezett.
-Igen én szeretnék kisbabát, de ahogy hallottam Hun nem nagyon szeretne. -hajtotta le a fejét és az ujjat kezdte tördelni.
-Ne aggódj, Hun is szeretne csak adj neki egy kis időt. -nyugtatta meg Rima a lányt. Huang csak bólintott.
-Szedd össze magad, de nekem most mennem kell még haza anyámhoz. -állt fel és Huang követte a másik példáját.
-Ki kisérjelek? -kérdezte, mire Rima bólintott. Ki kisérte Huang a lányt, majd vissza ment a nappaliba és felhívta Hunt. Leült a kanapéra és várta amíg párja felveszi, de hiába. Huang kezdett aggódni, hogy mit is csinálhat párja. Minden féle gondolat végig futott a fejében. Felhívta a bátját mire ő pár csörgés után felvette a telefont.
-Szia hugi.
-Oni-chan. -szólt a telefonba lehangolva.
-Mi baj van? -kérdezte aggódva. -Tudod mit oda megyek.
-Ne ne, nem kell csak beszélni akartam veled. -kezdte lenyugtatni bátyát.
-Mi az? Végre a hős szerelmed megengedte, hogy telefonálj? -kérdezte gúnyosan.
-Hunak ehez semmi köze. -magyarázta. -Vagy is kicsit még is.
-Mesélj. -Huang felhúzta a lábát és úgy kezdte el.
-Ilyenkor este te hova mennél?
-Sehova. -mondta értetlenül. Huang nem mondott semmit. Letette a telefont, a dohányzó asztalra rakta, majd a konyhába ment. Elő vett egy poharat és narancslevet öntött bele. Azon agyalt, hogy hol lehet Hun ilyenkor. Egy székre ült és várt. Kb. egy óra múlva kulcs csörgésre lett figyelmes, majd meglátta Hunt. A fiú levette a cipőjét, majd mosolyogva a lányhoz ment és egy puszit adott az arcára.
-Hol voltál? -kertelés nélkül megkérdezte a fiútól.
-Hol lettem volna? Hatsumomonál voltam. A kocsijával megint volt valami. -magyarázta és leült a lány melletti székre.
-Biztos? -kérdezte.
-Igen, biztos. Sose csalnálak meg, ha erre gondoltál volna. -fogta meg a Huang kezét.
-Szeretlek. -ölelte meg a fiút. Hun nem mondott semmit csak visszaölelte. Huang kezdett félni, hogy Hun talán már nem ezt érzi amikor megszólalt a fiú.
-Én is szeretlek. -ahogy ezt a fiú kimondta, Huang minden kételye elszállt.
-Mennyi az idő? -kérdezte Huang. Hun megnézte az óráján az időt.
-Éjfél lesz pár perc múlva. -Huang felült a székben, majd Hun összekulcsolta a kezüket.
-Menjünk aludni. -indultak a szoba felé, amikor Huang telefonja megszólalt. Oda ment az asztalhoz és felvette.
-Halló. -szólt a telefonba.
-Lee. Be tudna jönni a kapitányságra? -kérdezte Huang főnöke.
-Hát nem is tudom...- nézett a fiúra, aki csak bólintott egyett. -Be tudok menni persze. -mondta válaszul.
-Akkor minél előbb ha tud jöjjön be.
-Rendben. -letette a telefont és egy csókot hintett Hun puha ajkaira.
-Megyek. Nem tudom mikor érek vissza. Aludj nyugodtan. -mondta Huang, miközben vette fel a cipőjét és egy pulcsit.
-De siess vissza. -húzta magához a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.
-Rendben, megpróbálom. -elszakadt a fiútól és kilépett az ajtón. Beszállt az egyik kocsiba és kitolatot, majd elindult a kapitányság felé. Ahogy az épület előtt megállt csak az egyik szobában égedt a villany. Kiszállt a kocsiból, majd bement. A lépcsőn felsétált, majd a főnöke ajtaja elött megállt, bekopogott és bement.
-Jó estét. -mindenkinek köszönt.
-De friss vagy még ilyenkor is. -jegyezte meg a lánynak Minho.
-Hát igen, nem rég keltem fel. A délutánom elég pörgős volt. -mosolygott Minhora a lány.
-Csak nem kettesben voltál azzal a seggfejjel? -kérdezte szórakozottan.
-Semmi közöd hozzá Minho, de amúgy nem. -kezdett ideges lenni Huang.
-Pedig játszottam volna veled még éjszaka. -kacsintott a lányra.
-Fogd be és ne is álmodoz róla idióta. -ökölbe szorította a kezét és gyomor szájon ütötte. Minho a váratlan fájdalomtól felkiálltott. A fönökük benyitott a helyiségbe és kérdőn nézett Minhora.
-Inkább nem kérdezem. -jegyezte meg mire mindeki felnevetett. Leült a székébe és összefonta ujjait.
-Miért hivatott be minket ilyenkor? -kérdezte Mizuki egy ásítás kiséretében.
-Akkor kezdem is. -gyújtott meg egy szál cigit. -Most kaptam egy fülest, hogy az a banda akikről már sokan tuttok. Nos miután Huang kisasszony és a bátya nem jártak sikerrel... -Huang fújtatott eggyet erre a megjegyzésre. -felszívottak, de most megint elő dugták az orrukat. Nos megint rajtunk a sor és most elkapjuk őket. Ma dél környékén ugyan itt várom önöket és a csapat társaikat.Remélem holnapra meg lesznek a párok. Távozhatnak. -elmondta az információkat, majd elküldte őket haza. Huang sarkon fordult és kirohant az épületből a kocsit megcélozva.
-Leszel velem? -kérdezték Huang mögött. A lány megfordult és Minho állt mögötte.
-Egyedül vagyok. Nekem nem kell pár csak fel tartanak. -nyitotta ki a kocsi ajtaját. Minho végig mérte a járművet kívülről és belülről is.
-Szép kocsi. Honnan vetted? -kérdezte a lánytól.
-Nem vettem és ez egy ismerősömé. -ült a volán mögé. -Bocsi Minho, de mennem kell. Kezdek fáradni tőled. -nevették el magukat.
-Jól van Csipkerózsika. -ölelte meg a lányt. -Menjél, de velem leszel rendben? Más különben nem engedlek el. -szorította magához.
-Rendben, rendben csak engedj el, mert megfolytasz. -adta meg magát.
-Akkor szia és jó éjt. -engedte el a lányt.
-Rendben szia. -csukta be a kocsi ajtaját és elindult. Ahogy Hun házához ért, bement a garázsba letette a kocsit és csöndben bement a lakásba. Lepakolt, majd a fürdőbe ment és gyorsan lefürdött. Be ment a hálószobába, ahol párja feküdt.A sötétben be bújt a fiú mellé, majd szorosan átkarolták.
-Sokáig voltál távól.
-De hogy is, max fél óra volt. -fogta meg párja kezét.
-Nem számít aludjunk inkább.
-Rendben. Jó éjt. -csukta be a szemét Huang.
A Nap sugarai keltették Huangot, és lassan fel is kelt. Ahogy oldalra nézett párja már nem volt mellette. Értetlen tekintettel ült fel, majd a hajába túrt. Egy ásítás kiséretében kiszállt az ágyból és a fürdőbe ment. Megnézte magát a tükörben, majd megmosta a fogát. Ahogy végzett a konyhába ment és megnézte az időt. Reggel tíz óra volt. ~Remek legalább van még időm~ Mosolyodott el ezen a gondolatán. Elő vett a szekrényből egy kistálat, müzlivel, majd a hütőből kivette a tejet és megcsinálta a reggelijét. Kezébe vette a tálat és a nappaliba ment. Bekapcsolta a tv-t és a kanapéra ült. Elkezdett enni, amikor csöngettek. Felállt és ment ajtót nyitni.
-Hun hol van? -kérdezte Hatsumomo a lánytól. Huang kérdőn nézett az előtte álló férfira.

8.fejezet

-Elvigyelek?
-Ha nem lenne nagy baj, akkor igen. -a fejét a fiú mellkasára tette.
-Mi az, hogy ha nem nagy baj? Sose baj, így legalább többet lehetek veled. -megfogta Huang állát és felemelte a fejét.
-Rendben. Köszönöm. -elengedte Hunt és leült az asztalhoz. Hun a kész ételt kitálalta maguknak, majd ő is leült és enni kezdtek. Mikor befejezték az evést, elpakoltak maguk után, majd lementek a kocsihoz, beültek, majd elindultak. Mikor a kapitánysághoz értek Huang kinézett az ablakon és meglátta az új fiút akit alárendeltek.
-Ő az új....
-Igen. -vágta rá egyből a választ és az ujjait tördelte. Hun megfogta a kezét és össze kulcsulta az ujjaikat. Huang ideges mosollyal ránézett.
-Gyere. Van egy ötletem. -mosolyogva ránézett és kinyitotta a kocsi ajtót.
-Hé mi? Hun mi a? -Huang is kiszállt a kocsiból, becsukta az ajtót és amikor megfordult a fiú már vele szemben állt.
-Mi a nagy ötleted?
-A kis görcs még mindig figyel? -kérdezte a lánytól. Huang átnézett a fiú válla fölött.
-Igen. Miért kérde...? -alig tudta kimondani amit akart Hun már az ajkára tapadt. Huang alig kapott levegőt a fiú annyira hevesen csókolta. Hun megfogta a fenekét és a kocsinak a motor háztetőjére ültette a lányt, így az új fiú látta, hogy mit csinálnak. Huang nem ellenkezett, így ő is szenvedélyesebben csókolta a fiút. Pár perc múlva megnézte, hogy a fiú ott van-e még. Mivel még mindig őket figyelte Huang eltolta magától Hunt és leszállt a kocsiról, majd visszahúzta magához. Hunnak tetszett amit a lány csinált és tovább folytatták. Huang a fiú alsó ajkába harapott, majd elindult az épület felé. Mikor Huang beleharapott az ajkába kicsit felnyögött, majd a lány elindult és a fenekére csapott. Huang hátra nézett és a fiúra kacsintott, majd tovább ment.
-Szia. -a bejárat előtt álló fiúnak intett, majd bement. Ahogy az irodájába ért leült a székébe és a fejében vissza játszotta ami pár perce történt.
- Huang várlak az irodámban. -szólt a főnöke vissza hozva őt a felhők közül. Huang felállt és az előbb mondott helyre ment.
-Igen főnök? Miért hívatott? -kérdezte miközben bement a helységbe.
-Üljön le. -mutatott az előtte lévő székre. Huang azt tette amit mondtak neki.
-Szóval mi volt az az előbbi incidensed a bejárat előtt? -kérdezte a lánytól.
-Mi mi volt? -kérdezte mosolyogva.
-Huang! Kérem ne hazudjon! -parancsolt a lányra.
-Oh elnézést. Ő csak... ő az én barátom és elköszöntünk egymástól.
-Értem. Még egyszer nem akarok ilyet látni. -parancsolt a lányra aki hirtelen összerezzent.
-Rendben értem főnök. -mondta elszontyolodva.
-Most pedig mennyen és végezze a munkáját. -Huang csak felállt és kiment az irodából. Ahogy az irodájába ért és becsukta maga után az ajtót hátulról neki tolták a falnak és erőszakosan megcsókolták. Huang eltolta magától a fiút és arcon csapta.
-Mit képzelsz magadról? Csak egy nyamvadt újonc vagy aki alattam van.
-Huang hagyd már ezt. Igen tudom újonc vagyok és nincs semmi jogom megcsókolni a felettesemet, de nem tudok neked ellenállni. -ment előre Huang felé.
-Tűnj innen és ne merj még egyszer hozzám érni vagy simán kirúgatlak. -mondta idegesen a fiúnak.
-Rendben. De ezt nem felejtem el. -kacsintott a lányra és közben az arcát fogta, ahol az előbb megütötte. Ki ment a helyiségből a fiú, majd Huang becsapta utána az ajtót. Az asztaláról felvette a fegyverét, eltette és a főnökéhez indult akivel találkozott is.
-Á Huang. Nem tudja, hogy hol van a bátyja?
-Miért? Nem jött be ma dolgozni? -kérdezte.
-Nem nem jött, ahogy az elmúlt pár napban sem. -magyarázta a főnöke.
-Nem tudok róla semmit. -mondta, majd bele nézett a lapokba ami a főnökénél volt. Amikor meglátta a bátya nevét annál a bandánál akiket keresnek és ő is benne van a gyanúsítottaknál Huang hirtelen lesokkolt.
-Huang jól van? -kérdezte tőle a főnöke.
-Persze csak kicsit elgondolkoztam. -válaszolt mosolyogva.
-Rendben. Akkor nézzen meg pár iratot. -nyomta a kezébe egy köteg lapot.
-Rendben. -válaszolta, majd bement az irodájába. Letette az iratokat az asztalára és leült a székébe. Elkezte átnézni, de nem tudott koncentrálni, mert azon a lapon járt a gondolata amin a bátya nevét látta gyanúsítottként. Egész nap az iratokkal foglalkozott, de nem felejtette el amit látott. A munka ideje után is bent maradt, hogy utána járhasson. Bement a főnöke irodájába és rákeresett, majd kinyomtatta magának az adatokat, majd elindult a kijárat felé. Megszólalt a telefonja és felvette.
-Haló.
-Szia Huang, Rima vagyok.
-Oh szia. Miért keresel?
-Csak azért, hogy megkérdezzem, hogy hol vagy.
-Most indulok Hunhoz, még itt vagyok a kapitányság előtt. -mondta, majd megáll.
-Rendben akkor várj meg, mindjárt ott vagyok.
-Nem Rima nem kell, tudok sétálni. -gyorsan tiltakozott.
-Már késő itt vagyok. -Huang oldalra nézett és Rima ott állt mellette a kocsival. Beszállt a járműbe, majd elindultak.
-Szia csajszi.
-Szia Rima. Hogy hogy erre jártál? -kérdezte a mellette ülő lányt.
-Ja csak úgy gondoltam, hogy bemegyek hozzátok kicsit. -magyarázta amikor észre vette, hogy a Huang nem figyel rá.
-Héé figyelsz te rám?
-Mi? Bocsi kicsit elkalandoztam. -fordult Rimával szembe.
-És min? -kérdezte érdeklődve.
-Hát....
-Csak azt ne mond, hogy Hunnal tervezitek a gyereket. -mondta fülig érő mosollyal.
-Mi? De hogy is. -vágta rá egyből. -Már mint most nem, de majd később igen. -magyarázta ki magát Rima előtt.
-Rendben értem én. -kacsintott a lányra, majd megállt. Kiszálltak a kocsiból és bementek a házba. Minden hol le volt kapcsolva a villany kivéve a fürdőszobában.
-Gyere be. Kérsz valamit? -pakoltak le a nappaliban, majd Huang a konyhába ment.
-Narancs levet kérek. -mondta Rima, majd leült a kanapéra. Huang kezében két pohárral ment vissza Rimához és az egyiket oda adta neki, majd leült mellé.
-Nem is mész köszönni Hunnak? -kérdezte mosolyogva.
-Majd ha kijött.
-Jaj. Miattam nem kell vissza fognod magad. Hun sosem tette és te se tedd. -jegyezte meg Rima.
-Hát jó. -oda adta Rimának a poharát, felállt, majd a fürdőszoba felé ment. Lassan benyitott és csöndben be ment. Hun éppen a zuhany alatt volt és hajat mosott. Huangnak eszébe jutott amikor először látta így. A gondolattól megbizsergett. Halkan a zuhanyhoz sétált és kihúzta a zuhany kabint. Belépett és hátulról átölelte Hunt.
-Szia cica. -megfogta a lány kezét.
-Szia Hun. -szorította magához a fiút.
-Mikor jöttél?
-Kb 10 perce, de nem egyedül jöttem. -Hun megfordult és a lányra nézett.
-Ezt, hogy érted?
-Rima is itt van. -Huang ki lépett és a szobába ment. Hun lassan rendbe szedte magát, majd kiment.
-Szia Hun. -sétált Hunhoz Rima, megölelte és megpuszilta.
-Szia Rima. -ölelte vissza, majd leültek a kanapéra.
-Nos mikorra tervezitek a babát? -kérdezte felpörögve Hunt.
-Hát nem is tudom... -lepődött meg a kérdéstől.
-Rima kérlek fogd már be! -csitította el a lányt.
-Jól van csak kíváncsi vagyok.
-Hozhatok valamit inni? -kérdezte Hun.
-Nem köszönöm már Huangtól kaptam. -Huang felállt és a szobába ment.
-Mi baja van? -kérdezte Rimát, de ő csak bólogatott hogy nem tudja. Huang az ágyra feküdt és hamar elnyomta őt az álom.

7.fejezet

Huang reggel nyugodtan kelt fel, hogy a fiú mellette van és nincs semmi baja. Halkan felült az ágyban és a hajába túrt, majd vissza húzták az ágyra fekvő helyzetbe.
-Nem mész sehova, cica. -mondta Hun csukott szemekkel.
-Nem is akartam.
-Ajánlom is. -kinyitotta a szemét és Huangra nézett.
-Miért akkor micsináltál volna, ha ki megyek a konyhába? -alig, hogy kimondta a fiú már fölötte volt és lefogta a kezét az ágyra.
-Ne akard tudni.
-De pedig nagyon kiváncsi vagyok rá. -pajkosan rá mosolygott.
-Hát jó te akartad. -ezzel elengedte Huang kezét és leszedte róla a pólót. Huang megfogta a fiú kezét és eltolta magától.
-Hé hé, Mohó uraság nyugi. Majd csak este. -kimászott Hun alól.
-Oh istenem, miért csinálod ezt velem? -kifeküdt az ágyra és úgy nézte.
-Mit? -kérdőn nézett a fiúra.
-Azt, hogy felizgatsz, majd eltolsz magadtól és otthatsz. Ezt irtóra utálom és birom benned.
-Oh ezt bóknak vegyem? -kérdezte, majd egy puszit nyomott az orrára.
-Ha úgy jobban tetszik. -az ágy szélére ült, majd megfogta a derekát és magához húzta.
-Mondtam, majd csak este nálad. -megfogta a kezét.
-Csak egy kicsit, egy kis ízelítőt. -nyaggatta a lányt, de nem engedte.
-Most mennem kell dolgozni, de majd nálad folytatjuk. -kiment a nappaliba és össze szedte a cuccait. Hun utána ment és ő is ezt tette amit a lány. Kimentek az ajtón és Hun megfogta a kezét.
-Sies. -Huang bólintott és kétfelé mentek.
Mikor Huang napvégén a fiúhoz ment ideges volt nagyon a főnökére. Bement a bejárati ajtón és a szobába ment átöltözni, majd kiment a nappaliba és neki ment a fiúnak.
-Hé Huang. -a lány felnézett a vele szemben álló fiúra.
-Mi bajod van, hogy észre se veszed ha köszönök neked? -kérdezte miközben a lány arcát fürkészte.
-Bocsi, de tiszta ideg vagyok. -mondta, majd megölelte Hunt. Bementek a konyhába és leültek.
-Nos akkor...
-Egésznap a hülye papír munkával szórakoztam, ráadásul van egy új srác nálunk akit persze alám raktak. Persze oké legyen, de hogy egésznap nálam próbálkozott és minden gyerekes hülyeségével idegesített. -mondta feldúltan.
-Oké, de ezzel mi a baj? Hisz minden újonc próbálkozik. -kérdezte értetlenül.
-Az, hogy virágokat küldözget, fogdos és ráadásul megcsókolt és még abból sem értett amikor majdnem letéptem a tökét. Bár bevallom az a rész tetszett. -gondolt vissza az aznapi történtekre.
-Miért nem tépted le neki? Mert esküszöm ha mégegyszer hozzád mer érni vagy rád néz én magam ölöm meg a kisgörcsöt. -mondta Hun aki úgy érezte, hogy elakarják venni tőle a lányt aki az övé.
-Ne aggódj ezt én is megoldóm, de akkor is... -Na jól van nyugoggyunk meg. Huang elkell mondanom valamit. -Huang erre felkapta a fejét és hírtelen elfelejtette a saját gondját.
-Asami ma itt járt és...
-Itt volt az a rohadt ribanc? -kérdezte dühösen és a kezét ökölbe szorította.
-Igen és szóval... hogy is mondjam el?
-Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele! -felállt a székből és gyilkos pillantást vetett a fiúra.
-Nem dehogyis, de Asami igen akarta és....
-Tudtam. -Huang az asztalra csapott és a szoba felé vette sietve az irányt.
-Huang állj már meg és hallgas meg. -a lány után ment és a falhoz szorította.
-Eleget mondtál ennyi elég volt, hogy elmond én nem is kellek neked! -kiabálta a fiú arcába.
-Hogy tudsz ilyenekre gondolni? Persze, hogy kellesz nekem. Nem mintegy játékszer, hanem mintegy élettárs, vagy hogy is mondják.... feleség. -Huang lélegzete elakadt és tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra.
-Igen a jövőben szeretném, ha a feleségem lennél, de nem így akartam elmondani neked, hanem már eljegyzési gyűrűvel. De a te indulatos modoroddal szemben nem volt esélyem titkolni. -Huang hírtelen egy pofont adott a fiú bal arcára.
-Ezt ne tedd velem. Lefekszel azzal a ribancal utána meg be akarod nekem mesélni, hogy azt akarod, hogy a feleséged legyek? Ne néz ennyire szőkének.
-Félre érted nem feküdtem le Asamival. -Hun a jobb kezével lefogta a lány kezét.
-Persze. -motyogta magában Huang.
-Tényleg. Huang, hogy bizonyítsam be, hogy szeretlek és sose csalnálak meg Asamival, se más nővel?! -kérdezte a lánytól aki egy szót sem szólt. Hun megcsókolta a lányt, de az övénél fogva eltolta magától, de Huang mutató ujja beakadt, így vissza húzta magára.
-Ne csókolj meg és ne érj hozzám kérlek. -szólt Hunnak elpirulva. Hun elengedte a lányt és a szoba felé ment amikor Huang hátulról átkarolta.
-Találd ki mit akarsz. -mondta Huangnak, majd a lány kezét szétszedte a derekánál és bement a mellette lévő ajtón és becsukta. Huang egy érzést érzett a mellkasába. Pontosabbdan érezte, hogy a szívébe nyilal a fájdalom, az a fajta amikor tudja, hogy ő rontotta el. Az ajtó előtt letérdelt és az arcát a tenyerébe temette.
-Hogy hozhatnám rendbe, hogy mind kettőnknek jó legyen? -kérdezte magától, majd eszébe jutott a délelőtti játékuk. Felállt és benyitott. Hun az ablak előtt állt. Huang csöndben becsukta az ajtót és a fiú felé ment, miközben a padlót nézte. Hun megfordult és Huang elé állt.
-Sajnálom. Nem is tudom, hogy mi ütött belém csak.....
-Csak féltékeny vagy. -Huang felnézett és bólogatott.
-Igen. Nem szeretnék veled rosszban lenni. -tördelte az ujjait, mert kicsit zavarban volt és, mert bármikor így beszélnek a fiú hangjától libabőrös lesz, remegni kezdenek a kezei és a lábai és alig kap levegőt olyan gyorsan ver a szíve.
-Én se.
-Jóvá tehetem úgy, ahogy mind a kettőnknek jó lenne? -kérdezte zavarában.
-Ahogy gondolod. -közelebb lépett a lányhoz, megfogta az arcát és lassan megcsókolta.
-Sajnálom a pofont amit adtam. -fogta meg a bal arcát és óvatosan simogatni kezdte. Hun megfogta a kezét és elvette onnan.
-Semmi baj. Csak mégegyszer nem kérek ilyen nagyot. -mosolyodtak el mind a ketten. Huang megcsókolta a fiút aki eltolta magától, olyan lendülettel, hogy a lány az ágyra esett. Hun a lány fölé ment és a nyakát kezdte csókolgatni, szívogatni. Huang körül forgott a világ és érezte a felső combján a fiú kemény merevedését. Mikor Hun eljutott a lány kulcscsontjáig végig nyalta Huang nyakának a hosszát. Huang minden egyes érintés után sóhajtott egy kicsit. Mikor Huang érezte, hogy a fiú végig nyalta a nyakát kirázta a hideg, de nem azért mert rosszul esett neki, hanem azért mert nagyon is élvezte, majd utána levette róla a pólót és a melltartot. Hun a lány kulcscsontját itt-ott gyengéden megharapta minek köszönhetően mélyebb sóhaj hallatszot Huang felől. Hun lejebb haladt a csókjaival és elérte a lány egyik mellbimbóját amit azonnal a fogai közé vett. Huang ismét egy mélyebbet sóhajtott. Hun egyre jobban kezdte szeretni ezt a hangot és többet akart. További puszikat adott Huang hasára teljesen a nadrágjáig. Elkezte lefelé húzni a nadrágot mikor megállította.
-V-várj ez nem fer, hogy csak én vetkőzöm! -fogta meg a fiú pólóját és elkezdte lehúzni róla, majd le is vette róla az anyagot.
-Ez már jobban tetszik. -mosolygott a fiúra.
-Akkor most már folytathatom? -kérdezte Huangot aki csak bólogatott. Folytatta amit elkezdett és lehúzta a lányról a nadrágot. A nadrág a szoba másik végében landolt. Huang felült, majd a fiú fölé termett és Hun volt alatta. Nagy nehezen levette a fiúról a nadrágot, majd eldobta. Először a vékony anyagon lehelt pár puszit a fiú férfiasságára. Hun a lány meleg leheletétől kirázta a hideg és fel is sóhajtott. Huang lassan elkezdte lehúzni a fiúról a boxerét is.
-Milyen nagy vagy már! -mosolygott huncutul Hunra. Tényleg elég nagy volt már aminek Huang örült is, mert elérte azt amit akart.
-Ne csodálkozz! Ilyen kényesztetés mellett te se lenne másabb cica! -mosolygott Hun. Huang gyorsan rá tért a lényegre. Először  Hun teljes hosszát végigcsókolta, majd a szájába vette. Mikor Hunt elmerülten a szájába vette egy élvezettel teli nyögés hagyta el a száját. Lassan elkezdte mozgatni a fejét, ütemesen lassú tempóban. Egyre mélyebbre és mélyebbre vette a szájába a fiú teljes méretét. Hun úgy nyögdécselt, amilyen ütemben mozgott a lány. A kezét lecsúztatta Huang fejéhez és bele markolt a puha és dús hajába. Hun hangján hallatszott, hogy nagyon élvezi, így Huang egyre gyorsabb tempóba mozgatta a fejét, majd rá segített a kezével is a kényeztetésben.
-Hu-Huang...  ha így folytatod, hamar el fogok élvezni! -figyelmeztette a lányt, mert nem akarta, hogy ilyen hamar vége legyen.
-Csak nyugodtan! Én csak élvezném! -mosolygott az alatta fekvő fiúra.
-De én azt akarom, hogy te is velem gyere el! -nézett a lányra boci szemekkel.
-Jól van akkor abbahagyom! -kúszott fel a fiúhoz, majd egy puszit nyomott az ajkára.
-De elvárom, hogy te is kényesztess engem! -mosolygott a fiúra huncutul.
-Rendben. -mosolygott a lányra, majd helyet is cseréltek. Először a nyakát és a kulcscsontját csókolgatta, valahol meg is szívta a nyakát. Tovább csókolgatta mellkasát és a hasát, míg elérte a nadrágja szélét. Gyorsan levette róla az anyagot, félre dobta, majd visszatért a lány ajkaira. Közben az első ujjával elkezdte tágítani. Nem kellett sok, hogy hozzászokjon így a második ujját is társította az első mellé. Kisebb, de fájdalmasabb nyögéseket hallatszott a lány felől aki, már lassan a fellegek közt járt. Mikor a második ujját is megszokta, jöhetett a harmadik. Ilyenkor egy jó nagy fájdalmas nyögést adott ki amin megszakadt a szíve, hisz ezzel fájdalmat okozott a lánynak. Lassan a harmadikat is megszokta, mert a fájdalmas nyögéseket élvezettelteli nyögések váltották fel. Óvatosan kihúzta az ujjait, hogy mással tölthesse ki.
-Kezdhetem? -kérdezte miközben a bejárathoz igazodott. Huang csak bólintott egyet és ő elkezdett befelé nyomulni. Nagyon fájt most így neki. Igazából nem csoda, mert lassan már egy hónapja csinálták utoljára, ami az első is volt egyben.
-V-várj egy kicsit! -szólalt meg egy kicsit magasabb hangon Huang.
-Baj van?  -nézett a lányra kérdőn na meg persze aggódva. Remélte, hogy nem okozott fájdalmat neki.
-Nem ... nincs baj ...csak egy kicsit várj. Had szokjalak. -mondta Huang két levegő vétel között.
-Már megijedtem. -közelebb hajolt a lány arcához és egy csókot lopott tőle.
-Nagyon szűk vagy Huang. -nyöszörgött a fülébe.
-Aaaah! Te meg óriási. -ejtette hátra a fejét Huang. Amikor teljesen benne volt hagyta had szokja még. Nehéz volt visszatartania magát, mert már nagyon szorította és kívánta a lányt. Egy kis idő után Huang felemelte a csípőjét, jelezve, hogy mozoghat benne. Először lassan kezdett el mozogni, de nem bírt magával és egyre jobban gyorsított. Ahogy a fiú mozgott, Huang úgy igazodott a nyögéseivel. Lassú tempóját hamar átváltotta gyorsra.
-Hu-Hun egy ki-kicsit lassíts! -mondta nyöszörögve a fiú alatt. Túl gyors tempóban akarta meglovagolni és Huang erre még nem készült fel. Hun már nem bírta irányítani a testét.
-Már nem birok várni! -egyre jobban és jobban kívánta a lányt. Megőrjítette amilyen hangokat adott ki. Huang felnézett a sűrű pillái alól és látta, ahogy a fiú lihegett az élvezettől, ahogy ő maga is. Huang ködös pillantását nézte. Lehet, hogy most megfogja utálni, amiért ilyen kemény vele, de nem tehetett róla. Nem bírt magával és ilyenkor kitör belőle az állat... Odahajolt Huang arcához és ismét puszilgatni kezdte a nyakát. Kulcscsontját is megharapta, csak az egyik kicsit erősebb volt mint az eddigi.
-Aaish! Hun ez fájt! -szisszent fel Huang mikor a fiú megharapta a kulcscsontját.
-Nem akartam! S-sajnálom cica! -simította meg a harapás nyomát... Egy kicsit megállt, hogy az ölébe tudja ültetni Huangot és, hogy más szögből is be tudjon hatolni. Hun gondolta, hogy talán hatásos lehet a lánynál. Huang úgy érezte, ha Hun nem áll meg ott helyben felrobban az élvezettől. Az ölébe ültette és ismét mozogni kezdett benne. Megint elkezdett a lányban mozogni csak, hogy más szögből hatolt be, aminek meg is volt a következménye. Egy hosszú kéjes nyögés hagyta el a lány száját. Hun ötlete bevált. Amint lökött egy párat hamar megtalálta Huang gyönyörköszpontját. Olyan hosszút és kéjeset nyögött amilyet még életébem soha. Hun tovább folytatta munkáját és ismét egyre gyorsabb tempót vett fel. Huang kéjes nyögései felpezsdítették... Mind a ketten úgy gondolták, hogy egész este tudnák ezt csinálni. Végén már csak egy szögben hatolt be, méghozzá a legjobb helyen. Ilyenkor Huang hangja erőteljesebb volt és ezt Hun imádta és ezért is próbált minél mélyebbre hatolni.
-Hun már... már nem bírom tovább! -figyelmeztette a fiút. Nem is kellett sokat várni már vége is lett a lánynak.
-Huuuun! -annyira nyögte a fiú nevét, amennyire csak a torkán kifért. A lány teste közben teljesen megfeszült, ami Hun számára csodás látvány volt. Hunnak se kellett sok. A lány szűk és forró teste őt is a véghez vezette. Ő is a lány nevét nyögve élvezett el és akkor jött rá, hogy nem is védekeztek. Huang átkarolta a fiú nyakát, hogy egy csókot lopjon.
-Szeretlek Hun. -puszilta meg a fiú fejét, majd lehajtotta rá a fejét. Hun lassan megemelte Huang csípőjét, hogy kitudjon belőle húzódni. Huang elengedte a fiú nyakát és csillogó szemekkel ránézett.
-Én is szeretlek cica. -fogta meg az arcát és az ajkaira tapadt. Ezután Huang hátra tólta, majd lefeküdtek az ágyra.
-Sajnálom, hogy olyan durva voltam. -csukta le a szemét.
-Semmi baj. -fogta meg a fiú állát. -Még jobban is élveztem. -ezután Huang felemelte a fiú fejét és letámadta az ajkait.
-Holnap mész dolgozni?
-Sajnos igen.
-Akkor elviszlek és haza is hozlak. Rendben? -kérdezte mosolyogva a lánytól.
-Rendben. -elvarázsolva nézte Hun arcát. -Magadhoz ölelsz?
-Persze. -átkarolta és magához szorította.
-Jó éjt Hun. -letette a fejét a fiú mellkasára, majd lecsukta a szemét.
-Jó éjt cica. -összekulcsolta a kezét a lányéval, majd ő is lecsukat a szemét.
Huang reggel nyújtózkodott és tapogatózva kereste a fiút, de rájött, hogy már nem volt mellette. Felült az ágyban és a hajába túrt, majd kiszállt és a szekrényben keresett tiszta egyenruhát. Kivette, majd a fürdőszobába ment és a zuhany alá állt. Gyorsan lefürdött, felöltözött és kiment a konyhába, amikor finom illatok érzett a levegőben.
-Szia Édes. -köszönt a fiúnak és hátulról átölelte.
-Szia cica. -megfogta a kezét.
-Miért nem voltál az ágyban amikor felkeltem? -állát Hun vállára tette. Hun megfordult és Huangal szembe állt.
-Sokáig néztelek ahogy alszol aztán eszembe jutott, hogy mész dolgozni így neki álltam reggelit készíteni az én Istennőmnek. -vigyorgott a lányra.
-Oh tényleg mennem kéne dolgozni, de nem akarok. Olyan jó volt este veled. -mosolygott a fiúra.

6.fejezet

 Miután megreggeliztek és elpakoltak maguk után Hun a lány mögé állt.
-Mit akarsz ma csinálsz? -kérdezte a lánytól. Szembe fordult a fiúval és a kezét a mellkasára tette.
-Hát otthon a lakást kicsit rendbe kéne tennem. Egyelőre mást nem, de elfogtartani egész nap szóval vagy segítesz vagy egyedül leszel egész nap. -mondta, majd átkarolta a fiú nyakát.
-Hát ha veled akarok lenni egésznap akkor veled megyek és segítek. -megfogta Huang derekát és konyha pultra ültette.
-Akkor mennyünk hamar szeretnék végezni vele. -tolta el magától a fiút és leszállt a pultról, majd megfogta Hun pólóját és az ajtó felé húzta. Beszálltak a kocsiba és a lány házához mentek. Amikor oda értek egy darabig még a kocsiban ültek.
-Hun csak szólók, hogy a bátyámmal lakok. -figyelmeztette a fiút.
-Rendben.  -Huangra mosolygott, majd kiszálltak a járműből és az ajtóhoz mentek. Huang kinyitotta az ajtót és bementek.
-Gyere csak vedd le cipődet és gyere beljebb. -mondta Hunnak. Hun bement és megtette amit a lány kért tőle, majd körbenézett.
-Szép lakás. -dicsérte.
-Ah köszi a szüleinké volt. -mondta.
-Akkor mi lesz a feladatom? -kérdezte a lánytól.
-Segíts összeszedni a ruhákat és a mosógépbe tenni, majd kiteregetni. -utasította a fiút. Hun azt tette amit mondtak neki. Huang közben az egész lakásban tevékenykedett. Hun amikor az utolsó adag ruhát terítette ki szólt Huangnak.
-Ennyi kész vagyok.
-Én is szerencsére. -ült le egy székre. Hun közben bement a nappaliba és a kanapéra ült. Huang felállt és oda sétált, majd a fiú ölébe ült.
-Hány óra? -kérdezte kíváncsian Hun.
-Fél három múlt pár perce. -nézett a nagy órára ami a kanapé fölött volt.
-Még van időnk amíg a bátyám haza ér. -mondta, majd megcsókolta. Hun a lány pólója alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Huang pulzusa a csillagok közt járt közben. Egy darabig csak csókolóztak amíg Huang megunta és többre vágyott. Levette a fiúról a pólót és a nadrágját kigombolta. A kezével a fiú kemény férfiasságát megfogta és pumpálni kezdte. Hun teljesen felizgult és alig bírt magával, hogy a lányt ott helyben ne tegye magáévá.
-Sziasztok srácok. -az ajtóban Chang állt. Huang ahogy meghallotta a bátya hangját lemászott Hunról. Hun közben pedig begombolta a nadrágját és megkereste a pólóját.
-Öhm szia bátyus. -állt egyhelyben Huang szorosan Hunhoz.
-Helló Chang. -nyújtotta a kezét. Mivel Chang nem viszonozta így Huang megölelte.
-Szia. -ölelte meg a húgát.
-Kértek valamit inni? -kérdezte Huang mert síri csend lett hírtelen.
-Nekem elég lesz egy pohár víz is. -mondta Chang, majd a konyhába ment és leült egy székre.
-Te mit kérsz Hun? -kérdezte mosolyogva.
-Azt amit te. -válaszolta, majd leült a legszélső székre.
-Rendben. -elővett három poharat az egyikbe vizet öntött a másik kettőbe narancs levet. A pohár vizet Changnek adta a másik kettőt a kezébe vette körbe sétálta a pultot és a két fiú közé ült. Az eggyik poharat Hunnak adta a másikból pedig ivott. Hun a kezét a lány combjára tette amitől Huang magára öntötte az italát.
-Oh te jó ég. -tette le a poharat felállt és Hunra nézett.
-Mindjárt jövök csak átveszem a pólót. -mondta elpirulva, majd a szobájába ment. Chang az egészet végig nézte, hogy a húga hogy viselkedett Hun közelében. Chang felállt Hunhoz sétált, majd elkapta a torkánál.
-Ha megmered bántani esküszöm, hogy a sitten fogsz megrohadni. Vagy jobb én magam öllek meg. -fenyegette meg Hunt.
-Nyugi már "oroszlán" nem akarom megbántani a húgodat. -nyugtatta
-Remélem is. -engedte el Hun torkát.
-Amíg nem tudsz rólam semmit addig ne fenyeges. -Chang erre ideges lett és a falba ütött.
-Az nem érdekel. -emelte fel a hangját.
-Jól van csak egyezzünk meg. Ha valaha is megbántom Huangot felelőlem ki is tekerheted a nyakam nekem mindegy, de amíg nem addig békén hagysz minket. Rendben? -mondta a feltételeit Hun, majd kezet nyújtott Chang felé.
-Rendben. -Chang is kinyújtotta a kezét és kezet fogtak.
-Itt vagyok remélem nem téptétek szét egymást srácok. -Huang jött nevetve.
-Nem dehogyis. -felelte Hun.
-Bocsi Hun, hogy leöntöttem az új ruhát amit tőled kaptam. Majd kimosóm. -mondta Hunnak.
-Rendben. -Hun csak elmosolyodott rajta.
-Szerintem én megyek haza. -mondta Hun, majd a kijárat felé ment.
-Várj meg kint én is megyek veled. -szólt a fiú után. Hun csak intett, hogy hallotta.
-Huang beszélhetek veled? -kérdezte Chang miközben a húga öltözött.
-Persze miről? -egyenesedett ki és Changel szembe állt mosolyogva.
-Lefeküdtél vele? -haragosan kicsit szúrósan kérdezte meg. Huang mosolya hírtelen eltűnt.
-Ez hogy jön ide? -kérdezte. Chang mérgesen ránézett, majd folytatta.
-Igen lefeküdtem vele kétszer is, de ehez nincs semmi közöd. Vagy azt is elmondjam, hogy hogyan? -kérdezte felemelt hangon.
-Nem. Csak tudni akartam, hogy kezdjek aggódni érted, hogy gyereked lehet tőle. -mondta aggodalmasan.
-És ha lenne? Én megtartanám a gyereket, mert szeretem Hunt. -ahogy ezt meghallotta Chang megállt benne vér. Huang fogta magát és kiment a bátyát magára hagyva. Beszállt a kocsiba és dühösen becsapta az ajtót.
-Hé cica óvatosan az ajtóval. -kérdőn nézett a lányra.
-Mi bajod lett hírtelen? -kérdezte. Huang szembefordult a fiúval és megcsókolta. Hun kicsit meglepődött, de hagyta, hogy a lány azt csinálja vele amit akar.
-A bátyám egy nagy bunkó, aggódó....
-Jól van értem. -vágott a lány szavába.
-Mennyünk haza? -kérdezte. Huang csak bólintott,  majd elindultak. Amikor a házhoz értek kiszálltak a kocsiból és bementek. Mikor kinyitották az ajtót és beléptek egy hulla lógott a nappali közepén. Huang hírtelen felsikított. Hun a lányhoz sétált és megfogta a vállát.
-Úr isten itt meg mi történt? -kérdezte a lánytól mikor körül nézett.
-Nem tudom, de nagyon nem tetszik ez nekem. -mondta Huang ahogy a hullára nézett.
-Ismered? -kérdezte.
-Nem. -fogta meg a telefonját és felhívta a rendőrséget.
-Halo. Oh Kyung istenem, de jó, hogy te vetted fel. Figyelj kitudnál jönni hozzám? Van itt egy holttest. -mondta Huang miközben a fiúra nézett.
-Rendben köszi. A pontos adatokat sms-ben átküldöm. -mondta, majd letette és a zsebébe rakta a telefonját.
-Na? -kérdezte Hun.
-Már jönnek. -majd a szobába ment és becsukta az ajtót. Hun utána ment és kiakarta nyitni az ajtót, de nem tudta, mert a lány előtte állt és háttal neki dőlt.
-Huang mi történt veled, mi baj van? -kérdezte zavarodottan. Huang szíve, majd össze szorúlt, hogy nem mondhatja el a titkát a fiúnak, vagy ha elmondja őt is megölik. Erre a gondolatra a szeme könnybe lábadt.
-Huang istenem mi bajod van? Miért zárkóztál be a szobába? -kérdezte Hun mert nem értette, hogy a lány miért változott meg ilyen hírtelen. Huang ahogy hallgatta a fiú hangját, hogy engedje be egymás után csordultak ki szeméből a könnyek.

Huang mikor kinyitotta a szemét a földön találta magát. Elősször nem értette, hogy mit keresett ott, majd sorban törtek fel az emlékek, hogy mi történt. Lassan felállt és kinyitotta az ajtót. Hun a konyhában ült, kezében egy pohárral. Huang lassan oda sétált és leült mellé.
-Látom elvitték a holttestet. -könyökölt az asztalra.
-Igen. -tette le a tárgyat a kezéből és a lány felé fordult.
-Mi történt veled? -kérdezte. Huang felállt a székből és felvette a cipőjét és a kabátját. Az ajtó felé ment amikor Hun megfogta a csuklóját. Huang hírtelen lefagyott és a szíve, majd kiugrott a helyéről.
-Engedj el. -szólt a fiúnak, de nem nézett rá.
-Elősször válaszolj. -mondta eréjesen. Huang óvatosan kicsavarta a fiú kezét és kiszaladt az ajtón. Amikor az utcára ért körül nézett, majd jobbra kanyarodott és egy fa mögé bújt. Pár perc múlva hallotta, hogy Hun keresi és a nevét kiáltja. Kivette a zsebéből a telefonját és üzent Rimának, hogy 10 perc múlva menjen elé. Miután hallotta, hogy a fiú már nincs a közelben elindult az utcában, amikor szembe jött vele Rima. Kinyitotta a kocsi ajtaját és szólt Huangnak.
-Gyere szálj be. - Huang a jármű másik oldalára sétált és beszállt, majd elindultak.
-Köszi, hogy eljöttél. -mondta és csöndben maradt.
-Semmiség rám mindig számíthatsz. -mosolygott Huangra.
-De ha haza értünk mindent mesélj el. -és a gázra lépett. Amikor a házhoz értek Rima kiszállt a járműből, de Huang átült a kormány mögé és elhajtott.
-Hé Huang hová viszed a kocsimat? -üvöltötte Huang után és tanakodva, aggódva csak egyhelyben állt. Huang órákig csak össze-vissza furikázott a városban amikor kifogyott a benzin és kiszállt.
-Francba. -becsapta az ajtót és sétálva ment tovább a járdán. Két óra gyaloglás után a rendőr kapitányság előtt állt, majd bement egyenesen az irodájába. Bement, leült a székébe, majd kivette a telefonját a zsebéből és megnézte, tízenöt nem fogadott hívása és mindegyik Hun volt. Kivette a telefonból az aksit és az íróasztal fiókjába tette, majd a kezét az említett tárgyra rakta, majd a fejét a kezére és elaludt.
Huang reggel arra kelt, hogy a nevén szólítják. Lassan kinyitotta a szemét és felnézett. Changet találta az irodájában.
-Jó reggelt Csipkerózsika. -simogatta meg a lány arcát.
-Szia. -törölte a szemét és ásított.
-Mit keresel itt? -tett az asztalára egy pohár vizet.
-Köszi. Hát ez kicsit bonyolult. -válaszolta és ivott az italból.
-Igen azt gondoltam. Nálad húgi minden bonyolult. -mosolyodott el.
-Haha nagyon vicces. -gúnyolódva mondta.
-Bejöhetek? -ment be a főnökük.
-Már bent van, de igen. -mondta Huang és felállt.
-Oh bocsánat Lee hadnagy. Csak megnéztem szokás szerint a videókat és láttam, hogy itt aludt így fizetett szabadságra küldöm, hogy kipihenje magát. De persze holnap kora reggel várom igyan itt. -miután elmondta amit akart sarkon fordult és kiment.
-Na akkor mars haza. -gúnyolódott Chang.
-Jólvan megyek. De még beszélünk. -a bátya arcára adott egy puszit és elment. Mivel nem volt jármű amivel haza mehetett volna így sétált. Amikor a házától pár méterre volt egy ismerős kocsit látott. Kicsit közelebb ment, majd megállt. A szíve dörömbölni kezdett a mellkasában és a szíve mélyén oda rohant volna és a fiú nyakába ugrani utána elmondani neki az igazat. De nem tette inkább a józan eszére hallgatott és a hátsó ajtón beosont. Levette a kabátját, a cipőjét és megnézte, hogy a bátya normálisan bezárta-e az ajtót. A lakás kulcsot kivette a zsebéből és lenyomta a kilincset ami elég könnyen lenyomódott, így véletlenül kinyílt az ajtó, majd gyorsan vissza csukta és bezárta. A fürdőszobába ment és a zuhany alá állt. Beállította a megfelelő hőmérsékletett. Élvezte, ahogy a forró víz cseppek a bőrére és az arcára esnek. Kikapcsolta az agyát és nem gondolt semmire. Elképzelte, hogy milyen lenne Hunnal fürdeni, amikor hírtelen átölelték. Az érintéstől lebénult és még megszólalni se tudott. Pár percig élvezte a hideg érintést, a meleg ölelést, majd ellökte magától a fiút és a törülközőért nyúlt és maga köré tekerte.
-Mit keresel itt és hogy jutottál be? -kérdezte dühösen a fiútól.
-Téged kerestelek és megtaláltalak. -Huang ettől jól étezte magát.
-És mivel nem tudsz csöndben osonni így én is a hátsó ajtón jöttem be. -mosolygott a lányra. Huang ezt kicsit sértésnek vette.
-De akkor sincs semmi jogod a lakásomba lopozni, ráadásul zuhanyzás közben bejönnöd ide. -mondta felháborodottan.
-Igazad van teljesen, de aggódtam érted és látni akartam, hogy jól vagy. -Huang ledöbbent, mert most hallotta igaziból egy férfitól akin látszik is, hogy komolyan gondolja. Ettől rosszul érezte.
- Huang jól vagy? -kérdezte Hun egy idő után, mert a lány nem reagált rá.
-Persze, hogy jól vagyok. Miért? Azt hitted, hogy pár szép szó után a karjaid közé vetem magam? -kérdezte feldultan. Persze legbelül a szíve mélyén pontosan ezt tette volna.
-Nem. Ezt nem vártam el tőled, mert te nem vagy ilyen könnyű nő. -Huang ettől jól érezte magát, hogy Hun nem egy könnyelmű nőnek targya, mert ő nem volt az.
-Reméltem is. De minek jöttél ide? -kérdezte durcizva. Hun válasz gyanánt a lányhoz lépett megfogta az arcát és vad, mohó csókkal válaszolt. Huang azt hitte, hogy ott helyben feladják a lábai a szolgálatot és Hun karjaiba bórul. Huang eltolta magától a fiút és megigazította a törülközőét.
-Ezt kérlek ne csináld. -könyörgő tekintettel nézett a fiúra.
-Miért ne? Huang kérlek mond el az igazat. -fogta meg a kezét.
- Azért.... azért mert.... mert ha megtudja, hogy szeretlek akkor téged is megöl. -becsukott szemekkel válaszolt, majd megszorította Hun kezét.
-De ki?
-Yong. Ő ölte meg a volt a barátaimat is. -nézett végül a fiúra.
-Engem nem tud, ne aggódj értem. -szorosan ölelte magához.
-De igen aggódom érted és féltelek, mert szeretlek. -a szemei bekönnyeztek és szorosan szorította magához.
-Én is szeretlek. -ennyit mondott és csak csöndesen ölelték egymást.
-Gyere be a szobádba. Nagyon fáradtnak látszol. -fogta meg a vállát és a szobába vezette.
-Elmész? -kérdezte lehangolva.
-Ha akarod akkor nem. -ült az ágy szélére. Huang lefeküdt és a fiút nézte.
-Nem merlek egyedül hagyni. -vallotta be az igazat. Hun csak rámosolygott és befeküdt mellé az agyba. Huang a fejét a fiú mellkasára tette. Hun megfogta a lány kezét és érezte, hogy ettől a lány megkönnyebbült. Huang lassan lecsukta a szemét és el is aludt. Hunnak jól esett, hogy valaki ennyire aggódik érte. Megpróbálta elképzelni, hogy mi lenbe ha vele történne ilyen. Talán ő is ezt tenné és félne bárkibe is beleszeretni. De Huang más. Ő megint beleszeretett egy férfiba és fél nyilvánosságra hozni, mert nem akar mégegyszer szenvedni. Hun megfogadta magában, hogy soha nem fogja megbántani. Ahogy nézte elgondolkodott, hogy hányszor élhette át és lassan elnyomta az álom.

5.fejezet

   Reggel mikor Hun felkelt a lány már nem volt és attól félt, hogy talán csak áltatja magát azzal, hogy a lány szereti. Ahogy erre gondolt a szíve össze szorult. Kiszált az ágyból és a fürdőszobába ment, hogy lefürödjön és rendbe szedje magát. Amikor kész lett a konyhába ment és az asztalon egy levelet talált. Felvette a kezébe elolvasta, majd elmosolyodott és leült a mellette lévő székre. Ahogy reggelizett vissza gondolt az előző éjszakára és a szíve gyorsabban kezdett verni. Amikor befejezte a reggelit elpakolt maga után és lement a garázsba, majd beszált a kocsiba és elindult egy ruha bolta. Bement az üzletbe és egy ideig csak járkált amikor egy lány oda ment hozzá.
-Segíthetek? -kérdezte a lány kicsit unottan.
-Igen elkélne egy kis segítség. -mondta Hun mosolyogva amire a lány is elmosolyodott.
-Egy fekete nadrágot keresek egy vele összhangban lévő fölsővel és csizmával. -mondta Hun az elképzelését. A lány mutatta, hogy mennyen utána, amikor hírtelen megállt és kivett egy ruhát a sok közül, majd Hun felé mutatta.
-Ez milyen? -kérdezte mosolyogva. Hun a kezébe vette a ruhát és nézegetni kezdte. Elképzelte, hogy hogyan állhat Huangon.
-Megveszem. -mondta hírtelen és kivette a lány kezéből a ruhát és a pénztár felé ment, majd kifizette és haza ment. A ruhát a szobába vitte és az ágyra tette, majd kiment a konyhába és a hűtőből minden félét kivett, majd neki állt főzni. Amikor kész lett megnézte mennyi az idő, majd le ment a garázsba, beszállt a kocsiba és a lány elé ment.
Huang mikor nehezen kijutott a kapitányságról a bejárat előtt Hunba botlott.
-Észre se veszel már? -kérdezte Hun mosolyogva. Huang felnézett és a fiúra nézett.
-Oh dehogy nem. -lábujjhegyre állt és pajkosan megcsókolta. Hun megfogta Huang kezét és a kocsi felé húzta, majd beültette és elindultak.
-Milyen volt a napod? -kérdezte Hun.
-Hát most elég nyugis volt. -mondta mosolyogva Huang.
-Akkor jó mert a konyhában egy kicsit tevékenykedtem.
-Oh arra kíváncsi vagyok. -majd egy puszit adott a fiú arcára. Hunnak a szíve gyorsabban vert a kelleténél. Amikor a házhoz értek kiszáltak a kocsiból és bementek. Amikor Huang belépett a házba érezte az étel illatát.
-Mm mi finomat főztél? -kérdezte Huang miközben a nappaliba ment és levette a cipőjét és a sapkáját.
-Majd meglátod. -lépett be Hun is jó kedvűen. Huang közben a konyhába ment.
Hun gyorsan utána ment és hátulról lefogta a szemét.
-Nem lesünk ez meglepetés. -húzta óvatosan hátra.
-Éhes vagy? -kérdezte a lánytól.
-Nem nagyon. -mondta amikor Hun elvette a kezét a szeme elől.
-Hát akkor kárba megy a vacsora amit készítettem. -nézett az asztalra Hun.
-Sajnálom. De nem kérek mást vacsorára csak téged. -fordult szembe a fiúval.
-Oh ez hízelgő. -fogta meg a lány derekát és magához húzta. Huang azt hitte a szíve kiugrik a helyéről amikor Hun magához húzta. Huang mohón megcsókolta és persze Hun nem tudott ennyivel betelni neki sokkal több kellett.
-Szeretlek Hun. -amikor meghallotta, hogy a lány szereti őt minden kétsége elszállt és és a szíve gyorsabban vert.
-Én is szeretlek. -válaszolt két csók között. Hun a szoba felé vitte a lányt és az ágyra fektette. Huang levette Hunról a pólóját félre dobta, majd a nadrágját is levette. Hun közben szaporábban vette a levegőt és ahol a lány hozzá ért ott minden porcikája bizsergett, majd ő is levette a lányról a ruhát és félre dobta. Hun lassan a lányba hatolt. Huang amikor érezte, hogy a fiú belé hatolt a paplanba markolt és felnyögött. Hun elősször lassan mozgott benne, majd egyre gyorsabban. Huang érezte, hogy a csúcs felé ér és magához szorította, majd egyszerre elmentek. Hun legördült róla és mellé feküdt. Huang még mindig szaporán vette a levegőt, ahogyan a fiú is.
-Annyira szeretlek Hun. -ölelte át a fiút.
-Huang ma reggel azon gondolkodtam, hogy tényleg szeretsz-e vagy csak úgy mondod, de most már minden kétségem elszállt e felől. -mondta a félelmét.
-Hogy jutott ilyen marhaság az eszedbe? -kérdezte mosolyogva.
-Úgy, hogy Asami sose szeretett igazából csak elhitette velem. -mondta a lánynak.
-Oh akkor megértelek. -ölelte szorosan magához.
-De ne félj én télleg tiszta szívemből szeretlek. -mondta a fiú szemébe. Hun szíve majd kiugrott a helyéről. Megfogta a lány arcát és óvatos, gyengéd, de szenvedélyes csókot adott a lány ajkára. Huang letette a fejét a fiú mellkasára és mosolyogva elaludt a fiú után.
Huang mikor felkelt felnézett a fiúra aki csöndben aludt. Huang szíve hírtelen összeszorult amikor vissza gondolt a tegnap esti beszélgetésükre, hogy Hun azt hitte, hogy csak átveri és kihasználja őt, pedig ő sose tenne ilyet azzal akit szeret.
-Mi baj van cica? -kérdezte a lányt.
-Semmi csak vissza gondoltam amit tegnap este mondtál. -nézett a fiúra szomorúan.
-Hogy azt hittem és féltem attól, hogy csak kihasználsz és elhitetted velem, hogy szeretsz? -kérdezte a lányt.
-Igen pontosan. De csak tudd, hogy sose használnálak ki és nem csapnálak be soha sem. -vágta rá egyből Huang.
-Oké rendben hiszek neked és azoknak a gyönyörű szemeidnek. -simogatta meg a lány arcát és gyengéden megcsókolta. Huang újból érezte a pillangókat repkedni a hasában és ettől úgy érezte, hogy ő a világ legboldogabb embere.
-Ma mész dolgozni? -kérdezte egy szexi mosoly kíséretében.
-Nem ma csak a tiéd vagyok egész nap. -elpirulva válaszolt a fiúnak.
-Akkor adok neked valamit. -szált ki az ágyból és a szekrényhez ment. Kivette belőle amit tegnap vett és a lánynak adta, majd mellé ült.
-Wow ez gyönyörű. -nézte a ruhát amit oda adott neki Hun.
-Tetszik? -kérdezte Hun kicsit izgulva.
-Tetszik-e? Az nem kifejezés. Imádom. -tette félre a ruhát és a fiú nyakába ugrott.
-Köszönöm Hun, köszönöm. -mondta boldogan Huang.
-Szívesen. -mondta Hun megkönnyebbülten.
-Akkor vedd fel. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan nézel ki benne. -ment ki a szobából.
Pár perc múlva Huang a nappaliba ment ahol már a fiú várta. Amikor megállt a fiú előtt Hun lélegzete elakadt.

-Wow cica nagyon dögösen áll rajtad ez a ruha. -dicsérte a lányt, majd hozzá sétált és megfogta a fenekét. Huang szaporábban vette a levegőt és Hun arcát fürkészte.
-Megesszük a reggeli-vacsorát? -kérdezte a lánytól. Huang csak bólogatott, majd a konyhába mentek és leültek az asztalhoz amit már Hun megterített. Huang megkóstolta, majd mosolyogva megszólalt.
-Nagyon finom lett. -dicsérte a fiú főztjét.
-Tényleg? Pedig elég gyorsan össze csaptam este. -mondta a lánynak.
-Attól függetlenül finom lett. -mondta Huang, majd csöndben folytatták a reggelit.

4.fejezet

   Órákon át beszélgettek, ismerkedtek. Huang észre vette a fiú nyakában a nyakláncát és a kezébe vette, hogy megnézze.

-A szüleimtől kaptam. -mondta a lánynak.

-Mi történt velük? -elengedte a nyakláncot és a fiú arcát nézte.

-Apám a születésem előtt meghalt, anyám pedig 5 éves koromban halt meg. Elrabolták, megerőszakolták, majd megölték. -Huang ládta a fiú szemében a szeretet hiányt és a magányt.

-Sajnálom. -mondta részvét nyílvánításként.

-Semmi baj. Te nem tehetsz róla. -simogadta meg a lány arcát.

-A te szüleid még élnek? -nézte a lány arcát.

-Hát még gyerekkoromban meghaltak. Én 6 éves voltam a bátyám meg 9 éves volt szóval nekem se volt csilli-villi gyerekkorom. -mosolyodott el Huang. Közben a fiú ujjával összekulcsolta a kezét.
-De így is gyönyörű, csinos és okos vagy.
-Ezt vegyem bóknak? -mosolygott a fiúra.
-Ahogy gondolod. -egy puszit adott a lány orrára.
-Van testvéred? -kérdezte Huang.
-Nem nincs. Ennyire le akarsz cserélni? -nézett a lányra.
-Nem dehogyis. Jó partner vagy.
-Már megijedtem. -Huang elnevette magát.
-Mi az? Mi ennyire vicces? -mosolyogva kérdezte a lányt aki csak nevetett.
-Olyan macsó, nagyképű, beképzelt, öntelt alaknak nézel ki és lám belűl a szíved mélyén egy kedves, jó képű, aranyos, vicces srác vagy. Ez aranyos. -mondta a fiú szemébe azt amit eddig megállapított.
-Hát ez sértés és soha senki nem mondta így meg a szemembe, hogy milyennek lát. -mondta őszintén.
-Hát akkor én vagyok az első. -mosolyodott el.
-Mit látsz bennem? -kérdezte a fiút.
-Hogy? -gondolkodott el -Hát szép vagy, csinos, okos, aranyos, kedves, vidám természetű vagy, jó szórakozást nyújtasz és még vicces is vagy. -sorolta fel amit a lányról megállapította.
-Tényleg? -kérdőn nézett a fiúra.

-Igen én ilyennek látlak. -mondta mosolyogva. Huang felállt és a konyhába ment, önteni magának egy pohár vizet, majd vissza sétált és leült pont Hun mellé.

-Amúgy milyen a rendőr élet? -kérdezte a lányt.

-Hát rengetek gyilkosság, ember darabok, vér stb. Elég nehéz lelkileg, de a szüleim is rendőrök voltak így választottam én is ezt. De ha egy szóban meg lehetne fogalmazni akkor: nehéz. -fogta a kezében a poharat.

-Ezek szerint kemény csaj vagy. -ismerte el Hun.

-Nézünk tv-t? -kérdezte Huang. Hun a távirányítóért nyúlt, majd bekapcsolta.

-Mit akarsz nézni? -nézett a lányra.

-Akció film? -nézett a fiúra kérdőn.

-Rendben. -kapcsolgatta a csatornákat, majd nagy nehezen találtak is. Egy darabig nézték, amíg Huang el nem aludt és a fejét a fiú vállára tette és úgy aludt. Hun a tévé helyett a lányt nézte ahogy nyugodtan alszik mellette, majd ő is lassan elaludt.

  Huang reggel telefon csörgésre kelt fel, de észre vette, hogy nem az ő telefonja csörög. Hun is lassan felkelt és a telefonja után nyúlt, majd felvette és beleszólt. Huang addig a fürdőbe ment és rendbe szedte magát, majd vissza ment.

-Ki volt az? -kérdezte kicsit vissza húzodottan..

-Csak az egyik haverom volt. Szólt, hogy lejön, mert van valami a kocsijával. -mondta a lánynak és ment a szobába átöltözni.

-Oh basszus én meg elkések a kapitányságról. -szedte össze a cuccát és rohant a kijárat felé.

-Szia Huang. -szólt a lány után.

-Hali Hun. Bocsi, de rohanok. -és el is ment. Hun átöltözött, majd a garázsba le ment. Pár perc múlva egy fehér porse ált be Hun garázsába.
-Szevasz Hun.
-Szevasz Kimura. -kezet fogtak.
-Mi baj van a kocsival? -kérdezte miközben a motorháztetőt felemelte és kitámasztotta.
-Nincs semmi baja csak egy kicsit gyorsísd fel a kicsikét. -becézgedte a kocsiját Kimura.
-Hány nitrós most? -kérdezte Hun.
-8 mert? -kérdezte.
-Csak mert akkor teszek bele 12-őt. -kezdte kiszerelni a 8-as nitrót.
-Ugye tudod, hogy egész nap itt leszel. -szólt a srácnak.
-Tudom. -nevették el magukat.
 Este fél hétkor Kimura kocsija kész lett és el is ment. Hun bement a lakásba, majd a fürdőbe ment és lezuhanyzott. Egy darabig gondolkodott, majd eszébe jutott, hogy a lány elé megy a rendőr kapitányságra. Felöltözött, bezárta a lakást, majd lement a garázsba és egy fekete BMW-be ült és elindult Huang elé. Amikor oda ért háromnegyed kilenc volt. Szerencsére nem várt sokat, mert a lány éppen jött ki az épületből. Hun ki szált a kocsiból és a lány elé ment.
-Szia Huang. -ölelte meg a lányt aki viszonozta.
-Szia Hun. Honnan tudtad, hogy mikor végzek? -kérdezte a lány miközben beszálltak a kocsiba.
-Nem tudtam. Úgy voltam vele eléd jövök, hogy még egy éjszakát velem tölcs. -indultak el a fiú lakására.
-Aha. De mondhattad is volna, hogy mit szeretnél, mielőtt dolgozni jöttem. -mondta Huang.
-Tudom, de olyan gyorsan elviharzottál, hogy nem tudtam mondani. -mondta Hun.
-Értem. -döntötte a fejét az ablaknak Huang.
-De ugye nem baj, hogy nálam töltöd ezt az éjszakát? -kérdezte Hun.
-Nem, nem baj. Még örülök is neki. -mondta mosolyogva Hunnak. Amikor a házhoz értek csöndben bementek.
-Szerintem megyek fürdeni és átöltözök ha  nem lenne baj. -szólt a Hunnak és a fürdőbe ment. Hun bement a szobába és megkereste a kék hálóinget, majd bevitte a lánynak. Szerencsére Huang épp a zuhany kabinban volt és fürdött. Huang kihúzta a kabin ajtaját és a törülközőért nyúlt amikor meglátta a fiút, hogy bent van és őt nézi. Huang maga köré tekerte gyorsan az anyagot és lefelé nézett.
-Bocsánat. -szólalt meg Huang.
-Miért kérsz bocsánatot? Hisz én néztelek téged fürdés közben és még akkor is amikor öltöznél. -mondta mosolyogva a lánynak, majd hátulról átölelte és magához húzta.
-Rendben igazad van. -adott igazat a fiúnak. Hun megfordította a lányt, hogy vele szemben álljon.
-Akkor jössz a szobába? -kérdezte felizgulva a lányt. Huang bólintott, majd Hun lecsuztatta a kezét a lány fenekére, felkapta, majd a szobába vitte és az ágyra fektette. Elösszőr csókokkal  borította el a lány ajkát és simogatni kezdte, amikor Huang a fiú nadrágját kikezdte gombolni. Hun megfogta a lány kezét és ránézett.
-Biztos akarod? -kérdezte a lánytól.
-Igen akarom. Most veled. -válaszolt a fiúnak, majd az alsó ajkába harapott.
-Rendben. -mosolyodott el Hun, majd elengedte a lány kezét és a pólója alá nyúlt, hogy a melltartóját kikapcsolja. Huang eközben a fiú nadrágját kigombolta és a pólóját levette róla. Hun levette a lányról a melltartót, a pólót és a nadrágot amikor csöngettek.
-Hogy az... pont a legjobbkor. -állt meg és lemászott a lányról.
-Muszáj kinyitni az ajtót? -kérdezte Huang a fiútól és vissza húzta magára.
-Lehet, hogy Kimura az, hogy történt valami a kocsijával. -mondta a lánynak és felkelt róla, hogy rendbe szedje magát és kiment a szobából. Huang addig gondolkodott és persze ő is rendbe szedte magát, majd kiment a nappaliba és rengeteg új, ismeretlen embereket látott.
-Gyere beljebb. -szólt egy szőke hajú fiú. Hun oda sétált a lányhoz, átfogta a derekát és magához húzta, úgy mentek beljebb.
-Srácok ő itt Huang a barátnőm. -mutatta be a lányt a többieknek. -És kérlek ne készízsétek ki már az első találkozásnál. -mosolyodott el Huang és megölelte a fiút, de észre vette, hogy a fiún nincs póló és félmesztelen.
-Jól van csak bíz bennünk. -mosolyodott Hunra egy magas barna hajú srác akinek az oldalán egy fekete hajú lány állt.
-Szia. -rohant Huang felé egy világos barna hajú lány aki megölelte.
-Szia... -ölelte vissza a lányt.
-Rima vagyok Hun egyik legjobb barátja. -mosolyogva mondta.
-Oké renben én Huang vagyok. -kicsit zavartan válaszolt. Két egyforma lány ment hozzájuk.
-Szia én Amaya...
-Én meg Ayame vagyok. Ikrek vagyunk. -mondta ezek szerint Ayame.
-Sziasztok. -mosolygott a két lányra.
-Ő ott egyedül Xiao, Asaminak a nővére. -mutatott egy lila hajú lányra.
-Aha akkor szerintem inkább kerülöm őt. -mondta a három lánynak.
-Ő ott Nobuko aki Kaname oldalán van. Kedves, bájos lány. -nevetet Amaya.
-Akkor elég szimpi. -mosolyodott el Huang.
-Hé Hun gondolom a hálószobában voltatok azért nincs rajtad fölsö. -Nobuko ment Hun felé.
-Szóval csak azt akarom mondani, hogy vegyél fel egy fölsőt, mert a többi srác eléggé irigyel a kigyúrt felső tested miatt. -nevette el magát a lány. Rima megfogta Huang kezét és a vendég szobába húzta, majd becsukta az ajtót és az ágyra ültek.
-Nos mesélj. -mondta a lánynak mosolyogva.
-Miről? -kérdezte Huang.
-Aj ne játszd az agyad Huang. A szexre gondoltam, hogy milyen volt Hunnal? -lökte meg Huangot és kiváncsian kérdezte Rima.
-Hát..... -tétovázott Huang.
-Mi az? Ne mond, hogy még nem feküdtél le vele. -nevedte el magát Rima.
-Hát Rima csak neked mondom el, de ne mond el senkinek létszi, de még szűz vagyok. -csukta be a szemét Huang és úgy mondta el a mellette ülő lánynak.
-Júj Huang. -ölelte meg Huangot. Huang értetlenül nézett.
-Istenem Huang a legjobb pasit választottad erre. -engedte el Huangot és mosolyogva mondta.
-Hát remélem is. -kicsi mosolyt csillantott Rimára.
-Hé csajok most már gyertek elő. -nyitott be Rimáékra, Takakashi.
-Rendben megyünk már Taka. -állt fel az ágyról Rima és Huangal kimentek a többiekhez.
-Hát itt vagytok "hercegnők". -nevetve jelentette ki Hiroto.
-Hadj már Hiroto foglalkoz a saját dolgoddal és ne velünk. -mondta Rima, majd játékosan a fiú vállába ütött.
-Nyugi Rima nyugi. -nyugtatta a lányt.
-Hun hol van? -kérdezte Huang.
-A mosdóba ment cica. -gúnyólódott Huanggal. Huang a fiú felé ment, elkapta a csuklóját, kifordította csak annyira, hogy fájjon a fiúnak, majd a földre teperte.
-Mégegyszer ne merészelj cicának hívni, mert nem vagyok a tied és nem is leszek. -figyelmeztette a fiút, majd felállt és a fürdőszoba felé ment.
-Júj Hiro ezt az égést. -jelentette ki Xiao. Hun vissza ment a nappaliba és Hirotot találta a földön amíg a többiek nevettek.
-Mi történt? -kérdezte mosolyogva.
-Huangot cicának hívta és hát a végén ő került a földre és nem a csajod. -nevetve mesélte Kimura.
-És most hol van? -kérdezte.
-A fürdőbe ment. -mondta Xiao. Hun megfordúlt és az említett helyre ment, majd benyitott, bement, majd becsukta az ajtót. Óvatosan a lány mögé ment, átkarolta és a fülébe súgta.
-Hallodtam, hogy mi történt. Nagyon ügyes vagy és dögös. -mondta a véleményét. Huang megfordult a fiú karjában és a mellkasára tedte a kezét.
-Köszönöm. -mondta elpirúlva.
-Mondtam már, hogy imádlak? -kérdezte a lánytól amikor szorosan magához húzta.
-Most már igen. -mondta mosolyogva.
-És azt is, hogy szeretlek? -kérdezte szenvedélyesen. Huang felnézett a fiúra.
-Tényleg szeretsz? -kérdezte rémülten a lány.
-Igen tényleg szeretlek. -mosolygott a lányra. Huang lábujjhegyre állt és szenvedélyesen megcsókolta a fiút.
-Én is szeretlek. -mosolygott boldogan. Hun lecsúsztatta a kezét a lány fenekére és a kézmosó kabinra ültette és úgy csókolta szenvedélyesen. Eközben Nakamura benyitott rájuk, de nem szólt semmit, majd vissza csukta az ajtót. Hunnék mikor kimentek kézen fogva senki se volt ott csak a konyhapulton egy levél amiben az állt, hogy elmentek és elköszöntek.
-Hát kettesben maradtunk. -fordúlt meg Hun és a lány átkarolta a nyakát.
-Szóval akkor megvan az esti programunk. -mosolygott a lányra és bevezette a hálószobába ahol az ágyra fektette. Gyorsan ~szó szerint~ letépte a lányról a ruhát. Huang egy kicsit bénázott a fiú nadrág gombjával, de nehezen kigombolta és levette róla, félre dobta, majd a boxerével is ugyan ezt csinálta. Huang szaporán vedte a levegőt és átkarolta a fiút. Hun elősször óvatosan a lányba hatolt és át szakította a szűzhártyát. Huang éles hanggal felnyögöt így Hun tudta, hogy a lányt magáévá tette. Hun gyorsabban kezdett mozogni amire a lány felemelte s csípőjét, hogy a fiú jobban hozzá férjen. Mind a ketten szaporán vették a levegőt, majd mind a ketten a csúcsra értek. Hun legördült a lányról és mellé feküdt. Huang át karolta és hozzá bújt.
-Köszönöm Hun. -boldogan mosolygott.
-Én köszönöm, hogy én lehettem az első. -mondta amit gondolt.
-Hun... -szólt a fiúnak.
-Igen? -nézett a lányra.
-Lehet, hogy korai, de teljesen megbízok benned és... szeretlek. -nézett a fiúra mosolyogva.
-Én is szeretlek. -mosolyogva mondta, majd megcsókolta. Huang letette a fiú mellkasára a fejét, lecsukta a szemét és lassan elaludt. Hun még egy darabig fent volt és a lányt nézte. Azon gondolkodott, hogy a lány télleg szeretie vagy sem. Nem tudta elhinni, hogy egy ilyen lány, hogy tudja őt szeretni, majd elkergette ezt a buta gondolatot és elaludt.

3.fejezet

Hírtelen arcal előre esett és a hátában egy shuriken volt. A sötétből egy férfi lépett elő és a lány felé indult. Huang a fegyverét felemelte és az idegen férfi felé tartotta.
 -Álljon meg vagy lelövöm! -vigyelmeztette a férfit, majd alaposan szemügyre vette A férfi megállt és egy szexi mosolyt csillantott a lány felé. Huang kezében remegni kezdett a fegyvere, majd össze esett és homályosan látott, de azt még ládta, hogy a férfi felé fut, leugolt mellé, majd elvesztette az eszméletét.
Huang amikor felébrett nyújtózkodott és egy puha ágyban találta magát egy kék színű hálóingbe. Felült az ágyban mosolyogva, de amikor körülnézett látta, hogy egy idegen szobájában van és hírtelen eltünt az arcáról a mosoly. Kipattant az ágyból és egy nagy tükörhöz rohant. Jól megnézte magát, mert nem emlékezett rá, hogy mikor és hogyan öltözött át hálóingbe. Megfordúlt és a tükörrel szemben egy hatalmas ablak volt , majd oda sétált és körül nézett, de nem volt ismerős neki a táj. Hátulról lágyan megfogták a vállát és reflexből elkapta és átpőrdítette a válla fölött, majd a földre esett. Huang amikor megnézte ki volt az és amikor meglátta, hogy az ismerős férfi az akkor hírtelen a kezét a szájához emelte és letérdelt mellé.
 -Oh annyira sajnálom....-mivel Huang nem tudta, hogy hívják a férfit kicsit furán érezte magát.
-Hun vagyok. -kelt fel a földről és a lányra nézett.
-Hun.. Szóval... sajnálom. -mondta miközben a férfit nézte.
 -Téged hogy hívnak kisasszony? -mosolyogva kérdezte.
-Ő..ja igen Huangnak hívnak. De létszi ne hívj kisasszonynak. -nevette el magát Huang.
-Hol vagyok hogy kerültem ide? És persze hogy került rám ez a hálóing? -Hun az ágyhoz sétált és letett az ágyra egy kék pólót és egy fekete szűknadrágot, majd kiment. Huang csak nézte az ágyra tett ruhákat, majd oda ment, felöltözőt és kiment a szobából. Amikor körül nézett egy elő szobában találta magát és vele szemben a konyha volt. Huang az előbb említett helyre ment és Hunt találta a konyha pultnál. Hun megfordúlt és a lányt látta abban a ruhában amit ott hagyott neki.
-Gyere ülj le. Épp reggelit csináltam. -mondta a fiú és Huang leült egy székre amikor épp tálalták a reggelit két főre, majd Hun is leült vele szemben. Huang a tányérjára nézett, de nem evett egy falatot sem. Hun rá nézett a lányra.
-Nem kéred? -húzta el a lány elől a tányért.
-Köszönöm, de nem. Inkább elösszőr válaszolj a kérdéseimre. -tért a lényegre.
-Jól van ahogy gondolod. -pakolta arébb a tányérokat Hun.
-Szóval tudom rendőr vagy, de ez egy cseppet sem izgat. Arról a helyről én mentettelek meg ahová tiszta hülyeség volt bemennetek. -szögezte le Hun kicsit beképzelten.
-Te nekem ne mond meg, hogy mi a hülyeség és mi nem amit éppen csinálok. -csattant fel sértődötten a székből Huang.
 -Pedig ez így igaz. De ezt inkább hadjuk. Szóval a lényeg, hogy rajtad kívűl még egy férfit kihoztunk onnan. De ne izgulj biztonságos helyen van. -nyugtatta meg a lányt. Huang leült a székbe.
-Akkor biztos, hogy a bátyám lehetett az csak. De mi történt a többiekkel? -nézett a fiúra, de előre félt a választól.
-Sajnálom Huang, de a többiek mind halottak. -nézte a lányt, de Huang hírtelen lelkileg összeesett a hírtől.
-Nem az nem lehet. -rohant be a szobába és becsapta az ajtót maga után. Pár perc után Huang kiment a szobából és a kanapéra ült, pont a fiú mellé.
-Sajnálom az előbbi hisztizésemet én nem akar...
 -Ne is folytasd tovább. Megértelek, de ha lehet akkor legközelebb engedj be a,saját szobámba. -mosolyogva mondta a lánynak és ládta rajta, hogy elnevette magát.
 -Kérdezhetek valamit? Van egy üveg wiskid?
-Persze hozom is. -állt fel Hun és már hozta is a kért italt. Amikor oda ért Huang kivette a kezéből az italt és üvegestől bele ivott.
-Azta. -Hun csak nézte a lányt, ahogy iszik és félóra múlva a lány full részeg volt.
-Hun mondhatok pár dolgot? -akadozott nyelvel kérdezte a fiút. Hun csak bólogatott és a lány folytatta.
-Tudod nekem már sok pasim volt és mindegyik egy nagy köcsög volt, mert eggyikkel sem feküdtem le. Szóval szűz vagyok még. -nevette el magát Huang.
-Oké Huang te aztán nagyon részeg vagy. -állt fel, felvette a lányt a karjába és a szobába vidte, majd lefektette az ágyra. Huang a fiút lehúzta maga mellé.
-Maradj Hun. Maradj itt velem. -mondta a fiúnak, majd ráfeküdt és át karolta.
 -Rendben hisz úgy se tudnék elszabadulni most tőled. -mondta a lánynak, aki már aludt. Huang mikor reggel felkelt a fiú mellkasán feküdt. Hirtelen meglepődött és leugrott a fiuról.
-Úr isten mi a fészkes fene folyik itt? -kérdezte magától Huang.
 -Az cica, hogy leittad magad, majd rám feküdtél és nem engedtél el, így egész éjszaka rajtam aludtál. -mondta vidáman Hun.
-Ez most komoly? -nézett a fiúra. -És miket mondtam?
-Hogy sok pasid volt, de egyikkel sem feküdtél le és persze, hogy szűz vagy. -ült fel az ágyra Hun. Huang előre dőlt és az arcát a tenyerébe temedte.
-Te jó ég. Nem vagyok normális.
 -Te tudod. De én megyek fürdeni. -áll fel és az említett helyre ment.
 -Nem vagy normális Huang. -mondogadta magának folyamatosan a lány.
-Hol lehet a fejfájás csillapító? -kelt fel az ágyról és a konyhába ment. Mindent átkutatott, de nem találta meg, így a fürdőbe ment és a legfölső polctól levette, majd kifelé indult amikor megládta a fiút fürdeni. Egy darabig nézte amikor a zuhanykabinból kilépett a fiú. Huang hirtelen kiejtette a kezéből a gyógyszert és a kezét a szeme elé rakta.
-Bocsánat Hun csak a gyógyszert kerestem, de már megyek is. -tapogatózott a földön amikor a fiú felemelte és a kezébe adta a gyógyszert. Huang gyorsan kikapta a fiú kezéből az előbb említett tárgyat és elpirulva kiment a fürdőszobából. A konyhába ment, öntött egy pohár vizet és a gyógyszerrel együtt bevette, majd a konyhaszekrénynek dőlve legugólt.
-De hülye vagyok. Ennyitől elpirulok. Látok egy mesztelen pasast és elvesztem a fejem. Ezt nem hiszem olyam gyerekes vagyok. -mondta magának amikor felülről megkopoktadták a fejét.
-Mi baj van cica? -kérdezi Hun amikor a lány rá nézett.
-Semmi hagyjuk. -állt fel a földről és a szoba felé vette az irányt amikor Hun a falnak szorítodta. Huang a fiú két keze között volt és Hun az egyik lábát a falhoz tedte, hogy Huang ne tudjon elmenni.
 -Hun micsinálsz? Engedj el. -szólt a fiúnak aki szinte meg se hallotta amit a lány mondott, majd megcsókolta őt. Huang hirtelen pillangókat érzett a hasában repkedni és a lábai is remegni kezdett és majdnem összeesett amikor megszólalt a csengő. Hun eltávolodott tőle és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Amikor kinyitodta az ajtót és Huang megládta, hogy kik azok futni kezdett feléjük.